Ha rajtam múlik egész évben bárányt eszünk, de így húsvét közeledtével igazán időszerűvé is vált az alapanyag használata. Az receptet tehát egész évre ajánlom, és nemcsak azért, mert a karakteres bárányhús, az enyhén fűszeres paradicsomszósz és a házi tészta kombinációjával sosem lehet hibázni, hanem azért is, mert az elkészült étel meseszép, és bármilyen asztalt ünnepivé varázsol. 

Maga az étel egyébként olasz eredetű: rotolo a becsületes neve, igazán világhírűvé pedig Jamie Oliver spenóttal és ricottával készült változata tette. 

Hozzávalók: 
- 3 tojás
- kb. 40 dkg liszt, illetve amennyit a tojás felvesz
- 1 fej vöröshagyma
- 70 dkg darált bárányhús
- 2 ek olívaolaj
- fél liter paradicsomlé
- 1 tk rozmaring
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 szál újhagyma 
- só bors

A tojásokat felverem és sózom, hozzáadok három evőkanál vizet és annyi lisztet, hogy feszes, nyújtható tésztát kapjak, majd pihentetem amíg a húst elősütöm. Azoknak, akik idegenkednek a tészta otthoni elkészítésétől, ajánlom a lasagne lapokat langyos vízbe áztatva, hogy könnyen formázható legyen, de megéri begyakorolni ezt az egyébként egyszerű műveletet, mert ebben az esetben tényleg sokkal finomabb a házi. Részletes leírás a tészta készítéséről itt.

A hagymát kockára vágom és üvegesre párolom egy evőkanál zsiradékon. Hozzáadom a húst, sózóm és borsozom, 20 perc alatt átpirítom. Ha túl sok zsír sülne ki a húsból, akkor a nagy részét leöntöm róla. Közben egy másik edényben a maradék olívaolajon megpirítom a zúzott fokhagymát, felöntöm a paradicsomlével, sózóm, hozzáadom a rozmaringot és 2 dl vizet.

Félreteszem hűlni a húst és a paradicsomszószt, közben kinyújtom a tésztát, lehetőleg minél vékonyabbra. 10-12 centi széles csíkokra vágom, melyek közepébe a húsos töltelékből halmozok. A két szélét összetapasztom úgy, hogy hússal töltött tésztahengereket kapjak. Mindezt addig ismétlem, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 

A paradicsom egyik felét egy hőálló edénybe öntöm. A tésztahengereket felszelem: 1-1,5 centivel kisebb darabokra, mint amilyen magas az edényem fala. Óvatosan az edénybe rendezem őket, szorosan egymás mellé, majd a végén felöntöm a paradicsomszósz másik felével. A tetejére karikára vágott újhagymát szórók és 180 fokon, 30 perc alatt, lefedve készre sütöm. 

Fotó: Sörös Iván
Fotófelület: Vintage Bazaar

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Hozzávalók:
- 3 ek. libazsír 
- 2 szál répa 
- 1 szál gyökér
- 1 kis zellergumó 
- 1 kis karalábé
- 3 közepes burgonya
- 1 fej hagyma 
- 1 paprika 
- zöldborsó 
- ízlés szerint só, szemes tarkabors, chilli, sáfrány ízlés és kortól függően :)
- petrezselyem, zellerszál.

Igazi kamrafogás, egyszerű és éppen ezért érdemes az alapanyagok minőségére figyelni. (Mint mindig.)

A zöldségeket, a hagyma és a paprika kivételével, megpucolom, és igyekszem egyforma nagyságú darabokra vágni. A zöldségeket kedvünkre válogathatjuk össze, ha valami éppen nincs otthon, akkor azt nyugodtan elhagyhatjuk.

Pici libazsíron lepárolom a zöldségeket, majd ízesítem.

Kb. 10 perc párolás után, felöntöm hideg vízzel a már puhuló zöldségeket, és lassú tűzön készre főzöm.

Finomra vágott petrezselyemmel, citrommal, és pirítóssal tálalom.

Gyors, tápláló, finom, és nekem nagyon szép emlék.

Trükk:
Ha a fűszereket egy teatojásban teszem a levesbe, így elkerülhető az a kellemetlen élmény, hogy egész borsszemre harapunk.

Trükk2:
Sáfrány helyett használhatunk kerti pórsáfrányt, más néven sáfrányos szeklicét. Fontos, hogy a két növény közel sem azonos. Mind árban, mind ízben és színben igen nagy a különbség, de a pórsáfránytól is szebb színe lesz a levesnek.

Tipp kismamáknak:
Ha a levest nem vagy csak mértékkel ízesítjük, akkor a zöldségeket lepépesítjük, és már egészen a hozzátáplálás elejétől adhatjuk a babának. Érdemes nagyobb mennyiségű zöldséget elkészíteni ebben az esetben.

Jó étvágyat!

Bara

Fotófelület: Vintage Bazaar

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Minőségbiztosítási ellenőrünk, S. János, a múlt héten hivatalosan is bölcsődés lett, így most már nem csak a Romani Gastro csapatát, hanem a bölcsőde menzáját is segíti értékes meglátásaival, kritikáival. Az első étel, aminek mini ételkritikusunk a nyomába eredt, a répakrém. Bizonyára sokan láttátok a neten vírusként terjedő fotót, amin egy zsemlében egy szelet répa árválkodik, és ezt nem szégyellnek tízórainak nevezni. Ez a mi bölcsődei menzánkon egy finom, répás hagymás krémként jelenik meg egy kis szelet barna kenyéren. Ezt a receptet gondolta át a csapatunk, és alkotta meg a húsvéti reggelek gyöngyszemét.

 Hozzávalók:
- 1 közepes répa finomra reszelve,
- 25 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone, esetleg vaj,
- mustár, ízlés szerint,
- 1 közepes fej sonkahagyma, vagy 3 szál újhagyma,
- só, bors, szerecsendió ízlés szerint.

A répát előkészítem, és finomra reszelem. Megpucolom a hagymát, és a lehető legapróbbra vágom.

Összekeverem az előkészített répát és hagymát a vajkrémmel, és ízlés szerint mustárral. Én egy erős angol mustárt használtam, mert szerintem érdemes egy kis intenzív ízzel megbolondítani a krémet. Ha végeztem, sóval, borssal, és egy kis szerecsendióval ízesítem.

Tojásba töltve, vagy retek szeleteken tálalva a húsvéti reggelik különleges éke.

Jó étvágyat!

Bara

Fotófelület: Vintage Bazaar

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Tavasz van. Még nem hivatalosan, de eldöntöttem. Kész, ennyi elég volt a télből. 

Ugyan idényzöldség még nem sok van, egyelőre csak pár szál medvehagyma árválkodik a zöldségeseknél, de néhány új hozzávalóval feldobva a régi recepteket friss, tavaszi színeket és ízeket kapunk. Így született meg a hétvégén az ötlet. A zöldborsó az a zöldség, ami fagyasztva sem veszít sokat a minőségéből, így egész évben kompromisszumok nélkül jutunk hozzá, igazán üde pedig a joghurttól és a mentától lesz. Nem mellesleg pedig már a színétől is jobb kedvünk lesz.

Hozzávalók 4 személyre:
- 60 dkg borsó
- 2 dl (lehetőleg görög) natúr joghurt
- 1 ek vaj
- fél csokor mentalevél
- só

Az elkészítése pedig olyan egyszerű, hogy akár egy gyerek is gond nélkül képes rá: megfőzöm a borsót, hozzákeverem a többi alapanyagot és botmixerrel pürésítem. 

Nálunk (majdnem) egyszerű fokhagymás csirkecombbal készült: a filézett csirkecombokat magas hőmérsékleten megpirítom, ráreszelem a fokhagymát (illetve zúzom, kinek mi...) sóval és egy-egy apró csipet fahéjjal ízesítem. Nem kell félni a hús és fahéj párosától, mértékkel használva nagyon jól áll a csirkének. A lángot alacsonyra véve kb. negyed óra alatt készre sütöm a húst, vigyázva, hogy ne szárítsam ki. A fokhagyma a hús levével együtt ízes, ragacsos mázat fog képezni, a csirke pedig szaftos marad. 

Fotófelület és tányér: Vintage Bazaar és ApaCuka kerámia
Fotó: Bondár Csaba

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Büszke vagyok a konyhámra, mert a magam feje után alakítottam ki.

Anyukám egyedül nevelt, és kicsi, 2 személyes háztartás vezetett. Ezzel szemben az én nagy, 3 gyerekes családom egészen más igényekkel éli az életét.

A nagy nyári befőzések, az őszi savanyítások, a lekvár főzések, a férjem sopánkodása a mennyiségek miatt, és az örökös kérdés: „Erzsi ez biztos elég lesz?” a mai napig nem változott. Ha valami miatt nem főztünk, a férjem mindig azt mondja, hogy „szegénység szag” van.

A KONYHA mindig központi helyet foglalt el az életünkben. (Igen, csupa nagybetűvel) Ennek okán mindig nagy konyhás lakásban laktunk, és bizony sokszor költöztünk. Az egész lakást átjáró étel illatok, a nagy, 6 személyes asztal mindig nagyon fontosak voltak a számomra. Visszagondolva a nagy bejelentések, megbeszélések, és persze a nagy nevetések is mindig ennél a konyhaasztalnál történtek. Ha elment valaki a családból itt gyászoltuk meg, vagy ha éppen érkezett itt ünnepeltünk.

A két lányom már kiröppent a családi fészekből, és önálló háztartást vezet. Mindig örömmel, és büszkeséggel tölt el, ha náluk járva látom, hogy hány receptet, hány szokást, hány mozdulatot tanultak Tőlem, és visznek tovább.

Így nekem az egész életemet jelenti!

A kuszkusz számomra igazi vészhelyzetekre való étel. Nem kell főzni, csak forrázni és pihentetni néhány percig, és egy kis olívaolajjal, citrommal és zöldségekkel tökéletes ebéd.

Ezt a salátát olyankor szoktam készíteni, amikor tényleg semmi időm ebéddel készülni a másnapra. Ekkor szokott az történni, hogy bekerül a táskámba a nyers kuszkusz, egy kis üvegcsében az öntet és az éppen a hűtőben található zöldségek egy része, és az elkészítése még egy sűrű napon is belefér az ebédidőbe.

Végtelen módon variálható, ha épp van maradék sült hús, vagy füstölt hal, azzal is mesés, de én most a böjti szezon jegyében avokádóval és egy pici fetával tálalom. Az avokádónak pont szezonja van, szuper finom, nagyon egészséges és elég magas a zsírtartalma ahhoz, hogy vacsoraidőig kitartson.

Hozzávalók 2 személyre:
- 1 bögre kuszkusz
- 1 kaliforniai paprika
- 8-10 szem koktél paradicsom
- 1 avokádó
- 5 dkg feta sajt
- 3 ek. olívaolaj
- fél citrom leve
-só, bors

A kuszkuszt egy tálba teszem és felöntöm annyi forró vízzel, hogy kb. fél centire ellepje, ráöntöm az olívaolajat, sózom és lefedve félreteszem 5 percre. Addig tetszés szerint darabolom a zöldségeket. Ha kész a kuszkusz, villával fellazítom, meglocsolom fél citrom levével és elkeverem a zöldségekkel, majd fetát morzsolok a tetejére és borsozom. Ha otthon készítem és van még néhány percem, akkor a citrom másik felét serpenyőben egy csepp olajon meggrillezem.

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Benne vagyunk a böjti szezonban, nincs mese. Függetlenül az időszak vallási vonatkozásától, azt gondolom, hogy nagyon hasznos dologról van szó.

A karácsonyi és farsangi megterhelő időszak után valószínűleg senkinek nem árt egy kicsit puritánabb étrend, főleg, hogy ezt ilyen pazar ízekkel is túl lehet élni.

Az alábbi receptet akkor fedeztem fel, amikor tavaly Barcelonába készültem és igyekeztem feltérképezni a spanyol konyhát. A sopa de ajo még a mi rántott levesünknél is egyszerűbb, a rengeteg fokhagymától, a füstölt paprikától és olívaolajtól pedig igazi különlegesség a néhány hozzávalós ételek sorában.

Hozzávalók 4 személyre:
- 6 gerezd fokhagyma
- 1 ek. füstölt paprika
- fél dl olívaolaj
- 4 tojás
- 4 szelet jó minőségű kenyér, kb. 2 ujjnyi vastagok
- 1,2 dl zöldség alaplé (ha nincs kéznél házi, javaslom a bio leveskockát)

A fokhagymát vékony szeletekre vágom. Az olajban közben megpirítom a kenyerek mindkét oldalát, majd félreteszem. Ugyanebben az olajban enyhén pirultra sütöm a fokhagymát, végül hozzáadom a füstölt paprikát és néhány másodperccel később az alaplevet.

Buggyantott tojást készítek: így.

Tálaláskor egy-egy szelet kenyeret teszek a tányérokba, erre kerül a tojás, végül rámerem a füstös, fokhagymás levest.

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A cékla egészen addig nem szerepelt a kedvenceim sorában, míg nem kóstoltam a sógornőm anyukájának, Margónak az isteni cékla salátáját. Számtalan formában, számtan módon elkészítettem, és kóstoltam azóta, hiszen nemcsak egészséges és finom, hanem a gyönyörű színe révén az egyik legszebb téli fogások egyike. Egyszerű elkészíteni, és így a téli szezon végén igazi vitaminbomba.

Íme a mi verziónk a lila elixírre: próbáljátok ki! 

Hozzávalók
- 1 kg cékla
- 15 dkg aszalt szilva
- 10 dkg dió

az öntethez:
- 1 dl olívaolaj
- 1 dl gránátalma szirup  
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 kk rozmaring
- só, bors

A céklákat egy sütőpapírral kibélelt tepsin 200 fokon 1-1,5 óra alatt puhára sütöm. Akkor van kész, amikor könnyen bele tudom szúrni a villát. Hagyom kihűlni, majd megpucolom, és felkockázom. Én a közepes kockákra szavazok, de láttam már apró kockákra vágva, vékony szeletekre csíkozva, mindenhogy jól működik.

Serpenyőben néhány perc alatt megpirítom a diót, majd a felaprított aszalt szilvákkal a céklához adom.

Ezután már csak egy gyors öntet következik. A gránátalma sziruphoz adom a fokhagymát, a fűszereket, majd vékony sugárban, folyamatosan kevergetve az olajat.

A salátához adom az öntetet, és hagyom összeérni az ízeket.

Kiváló köret sültekhez, de önmagában is megállja a helyét.

Jó étvágyat!

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :) 

Nem vagyok egy édesszájú típus, de az én életemben is vannak időszakok, amikor a egyedül a következő dolgok nyújthatnak vigaszt: a cukor, a csokoládé és a Nutella. Ez utóbbi természetesen az esetek döntő többségében kanállal, viszont akadnak olyan kivételek, mint az alábbi.

Karácsony előtt botlottam bele a következő receptbe, amin szinte semmit sem változtattam,és ha kritikát kellene megfogalmazni, az egyetlen,hogy a minimum mennyiség a megadottak duplája.

Hozzávalók (az eredeti, szerintem túl kis adaghoz):
- 8 fagyiskanál Nutella
- 20 dkg liszt
- 2 tk. kukoricakeményítő
- fél tk. szódabikarbona
- fél tk. só
- 17 dkg vaj
- 20 dkg barnacukor (az eredetiben 17 dkg barnacukor+ fele ennyi kristálycukor)
- 1 nagy tojás
- 1 nagy tojás sárgája
- fél rúd vanília kikapart magja (az eredetiben kivonat)
- 5 dkg kakaópor
- 1 tábla fehércsoki felaprítva (az eredetiben nem fehér szerepel, de én ezt jobban szeretem)
- nagy szemű tengeri só

A Nutellát szilikon alátéten vagy sütőpapíron lefagyasztom. Összesen 8 gombócot kell kapnom.

A lisztet összekeverem a keményítővel, szódabikarbónával és sóval, félreteszem. 

Egy másik tálban felhabosítom a vajat, közben hozzákeverem a cukrot. Néhány perc után, ha kivilágosodott mehet a tojás és tojás sárgája, miután ezt is homogénre kevertem mehet bele sorban a kakaópor, a lisztes keverék és a fehércsoki (hagyok egy kicsit a tetejére), de liszttel már óvatosan, nem szabad túlkeverni.

A kész tésztát 16 részre osztom, minden egyes keksz 2 adag tésztából és egy adag fagyasztott Nutellából fog állni, úgy, hogy a tészta teljesen befedje a tölteléket. Fontos, hogy kis csomagok szét fognak terülni, így hagyjunk nekik helyet a sütőpapíron. A nyers kekszek tetejét szórjuk meg nagyszemű tengeri sóval és a maradék csokival.

180 fokon 11 percig sütöttem (az eredeti szerint 11-14, de a 11 bőven elég volt). Ne ijedjünk meg, ha nagyon puha marad a sütés végére, teljesen ki kell hűlnie ahhoz, hogy ki tudjuk szedni.

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :) 

Vannak olyan ételek az életemben, amelyeknél nem tudok elszakadni a hagyományos, és sokkal időigényesebb készítési módoktól, a klasszikus tésztás receptek pont ilyenek. Ha túrós csuszát szeretnék enni, akkor az azt jelenti számomra, hogy neki kell állnom tésztát gyúrni. Macerásabb, de minden belefektetett percet megér.

Történt viszont nemrég, hogy költöztünk, így nem volt konyhám. Pontosabban nem olyan, ahol lett volna elég helyem a házi tészta elkészítéséhez. Márpedig túrós csuszára volt szüksége a testemnek és a lelkemnek. Így született az alternatív változat: palacsintába tekerve. Egy fokkal gyorsabb és egyszerűbb, a barnacukorral kandírozott baconontől pedig még izgalmasabb.

Hozzávalók 4 főre
A palacsintához:
- 10 dkg liszt
- 1 tojás
- 1,5 tej
- annyi szóda, hogy az állaga sűrű, de még könnyen folyós legyen
- 0,5 dl zsiradék+ a sütéshez
- só

A töltelékhez:
- fél kg (lehetőleg teljes tejből készült) tehéntúró
- 15 dkg juhtúró
- 1 dl tejföl
- só

A pörchöz:
- 20 dkg bacon
- 2 ek barnacukor

A palacsintatészta hozzávalóit elektromos habverővel csomómentesre keverem, pihentetem kicsit majd nagyobb palacsintákat sütök belőle. A töltelék hozzávalóit szintén kikeverem. A bacont közepes lángon elkezdem sütni. Amikor kieresztette a zsírtartalma nagy részét leöntöm róla a zsírt és megszórom barnacukorral, addig sütöm, amíg a cukor egyenletesen bevonja és karamellizálódik.  

A palacsintákat kisütöm: összesen 3 nagyobb méretűre lesz szükségem. Ha kész és kihűlt egy picit veszek egy hosszabb darab alufóliát és egymás mellé fektetem a palacsintákat, úgy, hogy körülbelül 5-7 cm átfedésben legyenek. A kikevert töltelékkel megkenem a palacsintákat és megszórom a baconnel. Az alufólia segítségével feltekerem őket úgy, hogy egy hosszú tekercset kapjak. szeletelve tálalom.

Én grillezett szívsalátával tálaltam, de csirkepörkölt mellé is kiváló.

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)