Ez az ősz számunkra az emlékekről fog szólni. Jönnek sajátok, de több vendégünk is lesz. Elsőként egy számomra igazán különleges darabot hoztam. Az érdekességét számomra az jelenti - amellett, hogy egy kifejezetten hagyományos receptről beszélünk - hogy édesanyám ugyan nem igazán szereti a belsőségeket, a velem való terhessége alatt kénytelen volt szinte végig ezt enni. Szinte csak ezt kívánta, így napi rendszerességgel szerezte be a különféle belsőségeket a hentesétől. 
Hozzávalók:
- 20 dkg sertés tüdő
- 20 dkg sertés szív
- 20 dkg sertés nyelv
- 1 csomag leveszöldség: 2 vöröshagyma, 2 szár sárgarépa, 1 szál gyökér, 1 kisebb zeller, 1 kisebb karalábé, 1 paprika.
- 5 dkg rizs,
- 1 kanál zsiradék,
- 1,5 liter alaplé,
- egész bors,
- só
- ecet.
Nagyobb kockákra vágom a belsőségeket és megabálom: forrásban lévő vízbe teszem és 20 percig főzöm.
Leszűröm, egyforma, apróbb darabokra belsőségeket, a tüdőből kivágom a nagyobb hörgőket, a szívből eltávolítom a nagyobb ereket, a nyelv felső rétegét.
Az egyik vöröshagymát apróra kockázom, majd üvegesre pirítjuk egy kanál zsiradékon, hozzáadjuk a megtisztított belsőségeket, amivel tovább pirítjuk néhány percig. Felengedem az alaplével és hozzáadom az előkészített leveszöldséget, borsot, babérlevelet és sózom.
Lassú tűzön kb. egy órát főzöm, 15-20 perccel mielőtt elkészül, hozzáadom a rizst és ecettel savanyítom.
Jó étvágyat!
Zsani
