Kezd tagadhatatlanná válni, hogy a lassan sütött húsoknak kiemelt hely van fenntartva a szívem egyik csücskében, így nem csoda, hogy időről-időre felbukkan egy-egy recept a blogon. Hívhatjuk konfitálásnak, mert az nagyon szépen hangzik, de valójában már a Mama és Dédi spájázában is ott voltak ezek a fogások: a lesütött hús.
Nincs itt semmi ördöngösség, a varázslat mindössze annyi, hogy a lassú sütéstől élképesztően omlós lesz a hús, a zsírrétegtől - amivel befedjük - pedig nagyon hosszú időn keresztül eltarthatóvá válik.
Mint ahogy nagyon gyakran, most sem egy szigorú receptet szeretnék leírni, sokkal inkább ösztönözni, hogy vegyük elő ezt a régi módszert és kísérletezzünk bátran: variáljuk a húsokat, a zsírokat és a fűszereket. Az eredmény lágy húspástétom lesz, ami így télen - amikor jobban esnek a nehezebb fogások - tökéletes reggeli vagy vacsora lehet. Nálunk itthon a nagy kedvenc vacsorára is lilahagymával és pirospaprikával, Baráéknál pedig nemrég egy őszi saláta (dióval, körtével és újhagymával) kíséretében került az asztalra.
Hozzávalók az én változatomhoz:
- 1 kisebb nyúl, feldarabolva, konyhakészen (belsőségek nélkül)
- fél kg libazsír
- 5 szem borókabogyó
- 1 tk. só
A húst tepsibe teszem és felöntöm a megolvasztott zsírral. Úgy próbálom elhelyezni a húsdarabokat, hogy a zsír minden részét befedje. Sózom és melléteszem a borókabogyót. Majd lassú tűzön (kb. 110 fok) kb. 4 óra alatt készre sütöm. A vajpuhára sült húst - miután kihűlt - lefosztom a csontról. A húst befőttes üvegbe teszem és a végén felöntöm annyi zsírral, hogy ellepje. Hűvös spájzban, vagy annak hiányában hűtőben tárolom. 1-2 hónapig gond nélkül eláll, ha kitart addig. :)
Fontos, hogy a sütési idő nem fix, nagyban függ attól, hogy milyen húst használunk, sőt attól is, hogy az állat mennyi idős volt. Leginkább sertéssel, kacsával, libával érdemes kísérletezni.
Jó étvágyat!
Zsani
