Javában tart a szüreti szezon, így úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm Nektek a legfinomabb és legizgalmasabb recepteket szőlővel. Erre jutottam..

1. Ajo blanco leves 

Kezdjük is a sort egy jó kis andalúz fokhagymalevessel jó sok mandulával és friss szőlőszemekkel. A recept Zsani ajánlásával került a válogatásba, bátran próbálkozzatok vele.

Ehhez a recepthez találtam egy videót is, íme.

2.Spenótsaláta szőlővel, dióval és gorgonzolával

A válogatásból nem maradhat ki egy jó kis saláta. Egészséges, és az ízei tökéletesen passzolnak a szezonhoz.

3. Mustban pácolt kacsacomb hagymás szőlővel

Ennél a receptnél már a legkeményebb férfi szívek is megdobbannak, és fokozódik a nyálelválasztás. A receptből külön kiemelném a hagymás szőlőt, ami magasan a legizgalmasabb kombó….

4. Serpenyőben sült libamáj szeletek pirított szőlőszemekkel

Tökéletes a recept, na de hát libamáj?!  Nyugodtan próbálkozzatok kacsamájjal….

5. Miso csirke dióval és szőlővel

Ez az ázsiai ihletésű csirke méltán a kategória favoritja. Elkészítéséhez be kell szerezni pár különlegesebb alapanyagot, például a fehér miso pasztát, de garantáltan megéri a macerát.

+1. Tokaji mousse torta

Zárjuk a sort egy különleges kakukktojás desszerttel.  Rengeteg receptet végignéztem, és valahogy egyik sem győzött meg, aztán mikor megnyitottam a Magyar Konyha oldalát, már nem maradtak kérdéseim…

Jó étvágyat!

 Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Az emberek többségének a kölesről végtelen hosszú tisztítókúrák, kibírhatatlan diéták, és egy ízetlen massza jut eszébe.  Ezzel én sem voltam másképpen, amíg nem találtam meg az alábbi receptet a Csemer - féle cigány szakácskönyvben[1], és picit utána olvastam a kölesnek.

Azóta persze rájöttem, hogy ez a hatalmas előítélet teljesen indokolatlan. A köles alapvetően egy jellegtelen alapanyag, aminek az élvezeti értéke „csupán” technika és fűszerek kérdése.

A recept nem csak egészséges, de különböző fűszerekkel rendkívül jól variálható.

A kölesről bővebben itt

Hozzávalók:
- 1 csésze köles
- zsiradék
- 2,5 dl forró víz
- 1 közepes sárgarépa
- 2 tojás
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- morzsa

Elkészítés:

A kölest megmosom, és egy pici zsiradékon lepirítom, míg diós illatot nem kapok. A zsiradék lehet étolaj, olíva olaj, de nagyon jó karaktert ad például a liba vagy kacsazsír is.

Hozzáadom a forró vizet, és ízlés szerint sót, majd kb. 20 percig főzöm lassú tűzön.

Ha már kihűlt a köles, hozzákeverem a lereszelt répát, tojást, és fokhagymát. Ha éppen szezonja van érdemes a répát sütőtökkel helyettesíteni, de érdekes és finom eredményt kaphatunk zellerrel vagy édesburgonyával is. Bátran kísérletezzünk különböző zöldfűszerekkel, pl: petrezselyemmel, rozmaringgal, vagy kakukkfűvel.

Az így kapott masszából pici lángosokat formálok, ezeket morzsába, lisztbe, esetleg szezámmagba is megforgatom.

A pici lángosokat bő olajban ropogósra sütöm. Mivel könnyen szétesik, így óvatosan, lapáttal forgatom.

A receptből is kitűnik, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, nagyon könnyen igazítható a főételhez. Nálunk például a rozmaringos változat kacsasülttel, illetve a szezámmagos verzió friss tavaszi salátával a nyerő.

Jó étvágyat!

Bara

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

[1]Csemer-Korpádi-Patyi: A legfinomabb cigány ételek Fantastico Moda 2002

Talán ez az egyetlen recept, amiről bárkinek meséltem eddig, nem ismerte. Mindenki evett már derelyét édesen, morzsával, esetleg sósat, pörccel és tejföllel, de az édes túróval töltött, sós tejföllel meglocsolt változatról eddig a környezetemben senki nem hallott. Pedig mérföldekre van a száraz, morzsás változattól, az édes és a sós pedig pont tökéletes arányban keveredik benne.  (Biztos vagyok abban, hogy mivel tényleg nagyon finom, ezt máshol is készítik így, ha valaki hallott erről a változatról, kérem, szóljon.)

Érdekes, de ahogy engem sem Anyukám tanított meg főzni, ő sem a sajátjától tanult, hanem apukám mamájától, vagyis Déditől. Ez a recept is tőle származik. Sajnos az eredetét nem ismerem, nem tudom, hogy autentikus cigány étel-e, vagy egy jól sikerült véletlen műve, csak annyit tudok, hogy ha Anyukám a kedvemben szeretne járni, akkor ezt készíti. 

Az étel számos erénye mellett egy hátránya mindenképpen van: egyetlen dietetikus sem dicsérne meg érte. Pont ezért tartom fontosnak elmondani, hogy magam is ritkán készítem, de olyankor annál nagyobb örömet jelent nemcsak maga az étel, hanem a készítése és a másokkal való megosztása is.

Hozzávalók 4-6 adaghoz:
- 3 egész tojás
- 3 tojássárgája
- kb. 40 dkg liszt, illetve amennyit felvesz a tojás 
- 50 dkg teljes tejből készült túró
- 10 dkg házi vaníliás cukor (vanília kikapart magjait keverem össze cukorral, zárható üvegbe teszem, ami aljába a kikapart rudakat is beleteszem, mert egyrészt intenzívebb lesz az íze, másrészt jól mutat benne)
- 1 nagy doboz tejföl (nekem a 25%-os a kedvencem)
- néhány kanál olvasztott zsír 

3 tojást összekeverek 3 evőkanál vízzel és lassan elkezdem hozzá adagolni a lisztet. Addig folytatom, amíg ruganyos, masszív tésztát nem kapok. Gyúrom néhány percen keresztül majd pihentetem fél órát. Elkészítem a tölteléket: a túrót, a cukorral és a három tojássárgájával összekeverem. A kész tésztát kinyújtom, az egyik felére kb. 5 centinként evőkanálnyi túróhalmokat teszek. A szabadon hagyott felét ráhajtom és a túróhalmok között úgy vágom fel, hogy nagyjából egyforma négyszögeket kapjak. A széleit villával lenyomkodom, hogy a töltelék ne tudjon kifolyni, forrásban lévő vízben addig főzöm, amíg feljön a tetejére.

Ha megfőtt leszűröm és lecsepegtetem. Egy sor tésztára kevés olvasztott zsírt locsolok majd megkenem enyhén sózott tejföllel és jöhet a következő sor, egészen addig, amíg el nem fogy a derelye.

Jó étvágyat!

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A hangzatos elnevezés ellenére, a mai receptem egy klasszikus: a babérleveles, tejfölös csirkepaprikás.

A csirkepaprikás elkészítése nagy hagyományokra tekint vissza a magyar és a cigány konyhában is. Az első receptet már az 1830-as Czifray féle Magyar nemzeti szakácskönyv is említi, de találunk 1834-es étlapokat, melyen már szerepel. Sőt, született színdarab Csirkepaprikás címen Fényes Szabolcs tollából, és nem mellesleg a Star Trek egyik szereplőjének Benjamin Siskonak is a kedvenc étele. 

Nem meglepő tehát, ha számtalan változat és recept felelhető, íme az enyém:

Hozzávalók ( a csirke méretétől függően 4-6 személy):

- 1 feldolgozott csirke, de ízlés szerint kiegészíthető combbal, májjal, stb.
- 6 ek zsír,
- 1 fej hagyma,
- 3 paprika,
- 1 erőspaprika,
- 1 kis pohár tejföl
- só
- bors
- pirospaprika
- babérlevél

Elkészítés:

A csirkét szépen megmosom, feldolgozom.

Mivel a recept nagyon kevés alapanyagot tartalmaz, így a csirke minősége kulcskérdés, erre szerintem érdemes kicsit nagyobb figyelmet fordítani.Én most egy elég szép és friss csirkéhez jutottam a piacon, öröm volt vele dolgozni.

Készítek egy hagyományos pörköltalapot: a hagymát apróra vágom, és ledinsztelem a zsíron. Én mindig picit tovább pirítom, mert szerintem az így kapott pörzsanyag az egyik titok. Hozzáadom a felvágott paprikát, és az erőspaprikát.

/A fellelhető receptek többségében raknak bele fokhagymát, és paradicsomot, én nem ajánlom ennél a receptnél. Ez természetesen ízlés kérdése, ennél a pontnál természetesen kiegészíthető a receptem./

A pörkölt alapon átforgatom a csirkét. Ha a hús már elvesztette a színét, pici vizet adok hozzá, majd sóval, borssal, pirospaprikával, és babérlevéllel ízesítem.

Végül a már majdnem kész ételhez simára kevert tejfölt adok, és kb. 10 perc alatt készre főzöm.

Nokedlivel, hasogatott tésztával, vagy bodaggal tálalom.

Jó étvágyat kívánok!

Bara

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Zakuszka receptből tényleg végtelen változat létezik, az enyém összeállításánál két szempontot vettem figyelembe: egyrészt nem szerettem volna zöldségeket darálni, így a sütőben sült verziót választottam, másrészt pedig törekedtem arra, hogy ha már a spájzban van ajvár, és az alapanyagok között jelentős az átfedés, akkor olyan zakuszkát készítsek, ami minél inkább különbözik tőle. Azért választottam a babos változatot és döntöttem úgy, hogy egészben hagyom a babszemeket. A babban egyébként is a krémes, selymes állaga a legjobb. Bátran lehet kísérletezni bab mellett különféle erdei gombákkal, répával, és különböző fűszerekkel.

Hozzávalók:
- 0,5 kg bab
- 1,5 kg paradicsompaprika/kápia paprika
- 1,5 kg padlizsán
- 0,5 kg vöröshagyma
- 1 kg paradicsom
- 3 dl olaj
- babérlevél, só, bors

A babot készre főzöm, lecsepegtetem. A padlizsánt és a paprikát megsütöm, meghámozom. A paradicsomot meghámozom, kimagozom. A hagymát darabokra vágom (nem kell túl apróra) és elkezdem párolni az olajban. Ha kezd üveges lenni hozzáteszem a paprika és padlizsán húsát, 10 percen keresztül tovább párolom őket együtt, majd a paradicsomot is hozzákeverem. Botmixerrel pürésítem, hozzáteszem a készre főtt babot és még néhány 10 percig főzöm.

A szokásos módon tartósítom: alaposan kimosott és kiforrázott üvegekbe töltöm, kevés olajat öntök a tetejére és száraz dunsztban, fejjel lefelé fordítva hagyom kihülni. 

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A paradicsomot minden formájában imádom, kivéve a kechupot, az nekem mindig túl édes volt. A hamburgert viszont annál inkább szeretem, amihez viszont kifejezetten illik valami paradicsomos szósz. És itt jött a paradicsomlekvár. Kicsit édes, fűszeres, csípős. Tökéletes.

Rengetegféle recept létezik, én először néhány éve Mautner Zsófi változatával ismerkedtem meg, és eddig egyetlen másik változat sem tudta felülmúlni. A recept zsenialitását a kardamom adja, ami egyébként az egyik kedvenc fűszerem, olyannyira, hogy nemcsak édességekbe használom, hanem húsokhoz készült mártásokba, így BBQ szószba vagy paradicsomlekvárba is szívesen használom. 

Az eredeti recepten szinte semmit nem változtattam, mindössze a cayenne borsot cserélten ki friss habanero- és chili paprikára, csökkentettem a cukor mennyiségén illetve nem befőzőcukrot használtam, cserébe kicsit tovább forraltam. 

Hozzávalók:
- 3 kg paradicsom,
- 20 dkg cukor,
- 1 rúd fahéj,
- 1 tk kardamom mag,
- 2 citrom leve,
- habanero és chili paprika, óvatosan. De tényleg.

A paradicsomot meghámozom és kimagozom. Botmixerrel teljesen homogénre pépesítem, majd a fűszerekkel és a chilivel lassú tűzön elkezdem addig főzöm, amíg a térfogata körülbelül a felére csökken.

Alaposan megtisztított, kiforrázott üvegekbe töltöm, fejjel lefelé, száraz dunsztban hagyom kihülni. 

Főként húsokhoz ajánlom.

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Ilyenkor nyár végén az egyik legnagyobb kedvenc nálam a kápia paprika. Magában, sütve, juhtúróval töltve, vagy éppen ajvárként. 

Nem állítom, hogy a balkáni eredetű zöldségkrém olyan gyorsan készül el, mint egy befőzőcukorral készült lekvár, de télen nagyon fogunk örülni annak, hogy szántunk időt az elkészítésére.

Egyszerű, letisztult recept, óriási ízek. 

Hozzávalók:
- 2 kg padlizsán
- 2 kg kápia paprika
- 2 dl olaj
- 1 dl borecet
- 1 ek cukor
-  só

Sütőben (az ideális a szabad tűz lenne) megsütöm a padlizsánt és a paprikát. A paprikát ilyenkor addig kell sütni, amíg megfeketedik a héja, így könnyen hámozhatóvá válik, a padlizsán akkor van kész, ha a húsa puha, villával könnyen átszúrható.

A sült, hámozott zöldségeket pépesítem (botmixerrel vagy turmixgéppel) és egy lábasban elkezdem főzni. Kb. 20 perc után hozzáadom a fokhagymát, cukrot, ecetet és sózom. 

Alaposan megtisztított, kiforrázott üvegekbe töltöm, a tetejére olajat teszek. Fejjel lefelé, száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A nyárnak lassan vége, ennek megakadályozására nekünk sincs receptünk. De ha már elkerülhetetlenül vége, akkor legalább használjuk ki, hogy a piac zsúfolásig van gyönyörű, ínycsiklandó zöldségekkel. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem télen mindig melegséggel tölt el, ha a spájzban seregszemlét tartva ránézek a sokféle színes zöldségekkel, gyümölcsökkel teli üvegekre. Idén viszonylag kevés lekvárt főztem, mert még tavalyról is sok maradt, végül csak eper készült. A zöldségekkel viszont belehúztam, elsőként a lilahagymalekvár készült el, amit húsok, sajt mellé szoktam leginkább tálalni. Aki szeret saját készítésű ajándékokat adni, ez egy kiváló alternatíva - mivel az alapanyagok nem kifejezetten szezonálisak - akár karácsonyra is.

Ennek az édes, fűszeres zöldséglekvárnak rengeteg változata létezik, igyekeztem egy egyszerű, de karakteres, fűszeres változatot készíteni. Nagyon szeretem az almás és birsalmás változatokat, tökéletesen kiegészíti a hagymát. A fűszerek esetén pedig lehet válogatni például a gyömbér, fahéj, szegfűszeg, kardamom és ezek kombinációi közül, de én egy olyan fűszert választottam, ami kicsit olyan, mintha ezekből mindből lenne benne, mégis egészen egyedi (nem véletlen az angol allspice elnevezése), a szegfűborsot. Bátran lehet kísérletezni különböző aszalt gyümölcsökkel: mazsolával, szilvával, áfonyával.

Hozzávalók:

- 1 kg lilahagyma
- 60 dkg alma
- 10 dkg cukor
- 2 dl balzsamecet (a legegyszerűbb, olcsóbb fajta is tökéletes)
- 1 tk szegfűbors
- néhány csipet só

A hagymát félbevágom, majd csíkokra, az almát felkockázom. Felöntöm a balzsamecettel és lassú tűzön addig főzöm, amíg az alma teljesen szétfő és sűrű, lekvár állagú lesz. Az utolsó 10-15 percben hozzáteszem a cukrot, a szegfűborsot és enyhén sózom.

Nagyon alaposan megtisztított és kiforrázott üvegekbe teszem, száraz dunsztban, fejjel lefelé fordítva hagyom kihűlni. Ha tartunk attól, hogy nem elég hűvös a spájzunk, vagy nem tudjuk megfelelően tárolni, az üvegek tetejére tehetünk egy késhegynyi nátrium-benzoátot.

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A cigány konyha egyik alappillére a lecsó, így szinte magától értetődő volt, hogy a nagy nyári befőzést ezzel fogjuk elkezdeni.

A roma családok nagyon változatosan rakják el a lecsót, a mi családunkban is legalább három recept forog. Bejegyzésemben egy klasszikus receptet osztok meg, ami egyszerű, olcsó, és az eredmény garantáltan mosolyt fog csalni az arcunka a borongós téli napokon.

A szezonnak lassan vége, de még senkinek sem késő nekikezdeni. Irány a piac!!!

Hozzávalók

-  2 kg vöröshagyma
-   2 kg paradicsom
-   5 kg paprika (lecsó, kápia, erős)
-   1 kg zsír (igen, igen…)
-   só
-   pirospaprika
-   nátrium-benzoát

Elkészítés:

A munkát a befőttes üvegek előkészítésével kezdem. Én egy nagyobb fazékban kifőzöm a már megmosott üvegeket, de a mosogatógép megfelelő programja is jó és kényelmes megoldás.

A zöldségeket nagyon alaposan megmosom, majd előkészítem őket. Ennél a receptnél nem szükséges, de ha valaki szeretné, akkor nyugodtan meghámozhatja a paradicsomokat.

Ha végeztem, akkor lepirítom a hagymát és a paprikát a zsíron. A zsír mennyisége picit riasztó lehet, de számos oka van, hogy jó adag zsiradékot használunk a recepthez. Egyrészt nagy szerepe van a tartósításban, másrészt így kevesebb zsiradék kell majd azokhoz az ételekhez, amikhez ezt használom.

Ha a hagyma és a paprika kezd puhulni, hozzáadom a paradicsomot. Sózom, majd ízlés szerint jó minőségű pirospaprikát adok hozzá.

A lecsót „félig” főzöm, a paprikák ne essenek szét, megkockáztatom, még picit roppanósak is maradhatnak. ( Én így szeretem a lecsót alapvetően, nem szeretem, amikor pépesre van főzve, de ezzel sokan vitáznának.) Ennek az az oka, hogy a továbbiakban, amikor majd felhasználjuk a lecsót további hőkezelésnek lesz kitéve.

Ha készen vagyok, akkor az üvegekbe merem, és késhegynyi nátrium-benzoátot szórok minden üveg tetejére.

Lezárom, majd két napig száraz dunsztban hagyom kihűlni.

A tapasztalatok szerint decemberig áll el tökéletesen, így ezt mindenképpen vegyük figyelembe, amikor a mennyiséget tervezzük.

Az így elkészült lecsót ezerféleképpen felhasználhatjuk, készíthetünk tojásos lecsót reggelire, nagyon finom pörköltbe, és a sor végtelen…

Jó étvágyat!

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Azt gondolom, hogy még az elején érdemes beszélni az ételekhez felhasznált alapanyagokról. Ha a roma gasztronómia lényegét össze kellene foglalni egy mondatban, akkor azt mondanám, hogy sokat mutatni, abból, ami éppen van. És az ’ami van’ jellemzően csak néhány alapanyag. Jellemzően az egyszerű paraszti ételek módosított változatai, és a változás az alapanyagok arányában keresendő. Mivel kevés alapanyaggal dolgozunk, még a szokásosnál is fontosabb a hozzávalók minősége és az ezekre való odafigyelés, most a legfontosabbakat veszem sorra.

Húsok
Ha választani kell, inkább vegyünk jó minőségűt a csontosabb és olcsóbb részekből, mint a rosszat a magasabb árkategóriából. A cigány konyha egyébként is sokszor előnyben részesíti a csontos húsokat, érdemes hallgatni rá: a csonttal együtt készült hús mindig finomabb lesz.
A legnagyobb különbséget a csirkehús esetén tapasztalom: mérföldekre van egymástól a broiler csirke és kapirgálós. Akinek megvan gyerekkorából az otthon nevelt csirke ízének emléke, az tudja, miről beszélek. Szálasra bomló, tömör hús, amit nem lehet egyszerűen csak nyelvvel szétnyomni a szájpadláson: masszív, tartása van, harapni kell. Egyébként sem vagyok nagy rajongója a csirkének, (a mellét egyáltalán nem is eszem meg) de ha választani kell, akkor a normál csirkemellel kb. azonos árban kapunk boldog csirkéből combot. Nagyobb áruházakban már külön hűtőpultjuk van, talán ezek a legmegbízhatóbbak. A leggyakrabban a Hernádi Boldog Csirke és Mastergood tanyasi csirkéje fordul elő a kategóriában.
Senkit nem akarok elriasztani, de a piaci háztáji csirkével viszont nekem csak rossz a tapasztalataim vannak. Vásároltam már piacon egész csirkét filézett csirkemell árban, de egyrészt gyanúsan (túl)sárga volt, másrészt egy részét lefagyasztottam, amitől a bőrének foltosan sárga lett a színe: néhol okkersárga, néhol fehéres.
A húsoknál különösen fontos egyébként a felhasználhatóság és a technológiák ismerete. Hiába tudná valaki megfizetni a hátszínből/bélszínből készült pörköltet – amelyek ugye a legdrágább részei a marhának – soha nem lesz belőle olyan, mint egy jó minőségű lábszárból.

Zsiradékok
Alapvetően a cigány gasztronómiai kultúra jellemzően (persze ez családonként változhat) több zsiradékot használ, mint a többségi társadalom. Én nagyon ritkán használok napraforgó/repce olajat, viszont Barbara családja egészségügyi okok miatt inkább ezt részesíti előnyben. Ha hagyományos ételeket készítek, én szinte csak sertés-, esetleg libazsírral készítek, és ez sokszor a süteményekre is igaz: leginkább a rétesek és piték elképzelhetetlenek mással. A kulcs egyébként a mennyiségben van: soha nem használok többet annál, amennyire feltétlen szükség van.  Ez édességeknél, ha nem zsírt, akkor vajat szoktam használni, illetve, ha valaki margarin párti azzal sincsenek elvi problémáim, mert a nagyobb gyártók már évek óta elkezdték az átállást a transzzsírmentes margarinok gyártására (pl. a Ráma kocka egyáltalán nem tartalmaz). A témában itt érdemes bogarászni, mielőtt bevásárolni indulunk. Más kérdés viszont, hogy a margarin ízben kevesebbet tud a társainál. Sokkal kevesebbet.

Tészták
Az olyan hagyományos tésztás ételek, mint a túrós csusza, derelye, lebbencsleves a frissen gyúrt, soktojásos tészta nélkül elképzelhetetlenek. Több munka van vele, de ha épp nincs időm, akkor inkább mást főzök. Tojást mindig igyekszem a piacon a megszokott őstermelőmtől vásárolni, de persze nálam is előfordul, hogy erre nincs időm: boltban is igyekszem olyat választani, ami arra enged következtetni, hogy nem antibiotikumokkal tömött csirke tojásáról van szó.

Zöldség, gyümölcs
Ebből eszem a legtöbbet, így igyekszem erre is figyelni. Nagyon szeretek piacra járni, nem sok jobb szombat reggeli programot tudok elképzelni, mint a friss zöldségek és gyümölcsök közti válogatás. És az összes budapesti piacon van őstermelői részleg. Ilyenkor nyáron pedig elképesztően izgalmas dolgokat lehet ott találni: ezer féle paradicsom, fehér padlizsán, mángold… Ezek a viszonteladóknál szinte soha nem fordulnak elő.

Fűszerek
Só. Bors. Paprika. Vannak dolgok, amelyek ki vannak tiltva a konyhámból: az egyik legfőbb ilyen az ételízesítő. Elnyomja az alapanyagok saját ízét, és ugyanolyan lesz tőle minden. Ha tisztességes alapanyagokkal dolgozunk, akkor teljesen felesleges. Ugyanez igaz minden nátrium-glutamát tartalmú fűszerkeverékre. Az alapvető fűszereken túl csak zöldfűszerek: főleg petrezselyem és kapor.  Elengedhetetlen megemlíteni a paprika esetén, hogy ennek a minőségén állhat vagy bukhat egy étel.

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)