Nemrégiben Szegeden voltunk a családomnál, ami remek lehetőség volt egy kis sütés-főzésre.
A következő sütemény elkészítése gyakorlatilag adta magát, amikor Anyukámat 2 kg meggyel lepte meg az egyik barátnője. Szerintem meggybefőttel is tökéletes, de a friss meggyel az igazi.
A recept egyszerű, olcsó, mutatós, így könnyen a szezon sztárja lehet. Kezdőknek is szeretettel ajánlom.

Hozzávalók:

• 1 kg meggy
• 2 tk só
• 25 dkg cukor (nyírfacukor, és barna cukor keveréke a legideálisabb)
• 1 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj/zsír/jó minőségű margarin
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
•  6 tojás
• 1 citrom héja és leve
• kis darált dió

A meggyet alaposan megmossuk, kimagozzuk. Lecsepegtetjük, majd jól kinyomkodjuk a gyümölcsöt. Meghintjük egy kis fahéjjal, és darált dióval. Bátran lehet kísérletezni szerecsendióval, kardamommal, vagy mézeskalács fűszerkeverékkel.
A tojásokat szétválasztjuk.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem, és picit félreteszem.
A tojások sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral, majd a puha vajjal habosra keverjük, majd a sütőporral elkevert lisztet kisebb adagokban hozzáadom keverékhez.
A habot nagy, levegős mozdulatokkal a masszához adom. Fontos, hogy ne törjük össze a habot, hogy könnyű tésztát kapjunk.
A tésztát egy kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöm, és belerakom az előkészített meggyeket.
Az alaptésztához természetesen nem csak meggyet, hanem egyéb szezonális gyümölcsöket, aszalt gyümölcsöket, diót és mandulát is használhatunk.
Közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük.

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Pár évvel ezelőtt találkoztam vele, egy világlátott barátnőm (nem, nem arról van szó, hogy volt kétszer Görögbe’, hanem az Antarktisz kivételével minden kontinenst megjárt) egyik kedvenc étele. Annyira kíváncsi voltam, amikor mesélt róla, hogy nagyjából húsz receptből összeollóztam egyet, majd teszteltem vele a sajátom, és sikerrel átment. Nagyon sok változata van egyébként, amitől kicsit más az enyém, hogy kerül bele zaatar fűszerkeverék (kakukkfűből, szezámmagból  és szumákból áll), ami a sok receptben kimarad.

Azon a nyáron azon kaptam magam, hogy minden héten az asztalra kerül, az egész nyár a shakshuka szólt.

Az ételt egyébként nagyon sokan Izraelhez kötik, viszont ide már Észak-Afrikából került: alapvetően Tunézia, Líbia, Algéria, Marokkó és Egyiptom a forrás és innen terjedt tovább a Közel-Kelere, az arab országokba és Spanyolországba.

Azért szerettem meg ennyire, mert a a hagyományos lecsóhoz képest egyrészt  a paradicsom sokkal hangsúlyosabb, mint a paprika, és mert sokkal fűszeresebb ételről van szó. Néhány hónappal ezelőtt, a blog tervezésekor az első receptötletek között volt ez az étel, mint lecsóalternatíva, időközben pedig csak kapkodom a fejem, idén minden magyar gasztroblogon kötelezően szerepel. Joggal.

Hozzávalók:
- 1 kg érett paradicsom hámozva, vagy 2 konzerv
- 1 paprika
-1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 ek olívaolaj
- 1 ek paprika
- pici cayenne bors
- 1 tk római kömény
- 1 púpos tk zaatar
- 1 tk cukor
- 4-6 tojás

A nagyobb darabokra vágott hagymát üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fűszereket és a felszeletelt paprikát, majd felöntjük a paradicsommal. 10 percig főzzük fedő nélkül majd óvatosan hozzáadjuk a tojásokat és addig főzzük, míg azok is megfőnek.

Pitával találjuk, adható hozzá még jalapeno paprika illetve feta sajt.

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Már május van, de annyira változékony az idő, hogy néhány nappal ezelőtt még a téli csizmámat hordtam. Esett is, fújt is, és nekem testem-lelkem át volt fagyva. Ilyen időben egyetlen dolog van, ami képes felmelegíteni, a tea leves.

Nagyon közel áll hozzám a szegénykonyha a maga egyszerű, de letisztult ízeivel, így az én melengető levesen a lebbencsleves volt.

Annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem is leírni a receptet, nincs benne semmi kreatív újítás, sőt ez az egyik leginkább minimalista változata. Egyetlen dologra fordítottam kiemelt figyelmet: az alapanyagok minősége: a saját házi tésztámat használtam és nagyon jó minőségű paprikát és szalonnát. Alaplevet viszonylag ritkán készítek, ha nincs, bio leveskockát szoktam használni: ez az egyetlen dolog, amiből ragaszkodom a bio változathoz.

Hozzávalók:
-          10 dkg jó minőségű tokaszalonna,
-          1 tojás, ha lehet tanyasi,
-          kb. 15 dkg finomliszt, illetve amennyit felvesz a tojás,
-          1 ek házi pirospaprika,
-          4-5 szem burgonya,
-          1,5 liter alaplé, ha nincs, akkor bio leveskocka.

Először a tésztát készítem el, mert  jót tesz neki, ha egy kicsit szárad: egy tojáshoz egy evőkanál vizet keverek, és annyi lisztet teszek hozzá, hogy masszív, homogén, de nyújtható tésztát kapjak. Ez függ a liszt minőségétől is, de kb. 15 dekát vett fel. Elsőre fura ötletnek tűnik, de teljesen bevált: egy alaposan megtisztított vállfán szárítottam körülbelül egy órát.

Ezt követően apróbb kockákra vágtam a tokaszalonnát, amint kieresztette a zsír nagyobb részét, beletettem a feldarabolt tésztát és addig pirítottam, amíg meg nem barnult. Ezt követően hozzáadtam a feldarabolt krumplit és a paprikát, még néhány percig főztem, majd felöntöttem az alaplével. Amint megfőtt a krumpli, kész a leves.

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

A vasárnapi ebédet ma nem én főztem. Pedig lett volna kedvem, de sokkal fontosabb dolgom akadt: az Istenhegyi Szent László templom melletti téren tartotta jótékonysági rendezvényét a Muszlin Nők Egyesülete.

Egyrészt nem sok, kedvesebb formáját tudom elképzelni a különböző vallások összefonódásának, másrészt a jótékonysági rendezvény egyik része volt, hogy ételvásárt tartottak: saját készítésű, így garantáltan autentikus arab és ázsiai ételeket lehetett kóstolni, erre pedig nem minden sarkon van lehetőség.

A legizgalmasabb a csirke biryani volt, de elképesztő volt a csirke curry is naan-nal. Az apróságok közül pedig kóstoltunk vöröslencse köftét, valamint az egyik olyan ételt, amivel még nem találkoztam: a tésztakéregben sült köményes chilis húsgombócokat. Az ételeken túl pedig vettem egy olyan dolgot is, amire egy ideje már vágyom: egy gyönyörű tagine alakú fűszertartót is.

A vasárnapi ebédet, de főleg a bevétel Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona számára történő felajánlását köszönjük a Muszlim Nők Egyesületének!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Töltött káposzta, vagy ahogy mi hívjuk, szárma* nélkül nincs ünnep, ebben még többé-kevésbé mindenki egyetért.  A cigány konyhának az egyik legfontosabb eleme, hogy kevésből is tudjunk sokat mutatni, ez az étel pedig pontosan ilyen. Amikor először készítettem, akkor két személyre fél kiló hússal számoltam, és azt gondoltam, hogy egy közepes adagot fogok kapni; ehhez képest, mire belekerült minden a fazékba a 12 közepes gombóccal, a füstölttel és az apró káposztával, a 3-4 literes edény teli lett.

A vita azonban ott kezdődik, hogy mit is takar a fogalom. Savanyított-e a káposzta? Egyáltalán káposzta-e, vagy torma-, esetleg szőlőlevél? Ja, hogy van, aki be sem tekeri semmibe? És az apró káposzta sem mindenhol kötelező? Lecsós alap, vagy rántás? Vagy paradicsomos rántás? Füstölttel vagy nélküle? Sertéshús vagy húskeverék? Mennyi rizs? Nem rizs, hanem kukorica? A változatok száma tehát végtelen, olyannyira, hogy előfordult, hogy egyetem alatt, amikor hárman laktunk együtt, ráadásul ugyanabból a megyéből jöttünk, három teljesen eltérő fajta töltött káposztával érkeztünk vissza karácsony után.

Húsvét előtt tehát úgy gondoltuk, hogy a töltött káposzta legkevésbé sem az az étel, melyet ne alakíthatnánk át szabadon az alkalomhoz illően. Sokat ötleteltünk a recepten, az alapanyagok összeválogatásán. Először a bárányhúst választottuk ki, majd próbáltunk mindent ennek a karakteres ízéhez igazítani. Tehát a hús az adott volt, a következő kérdés, hogy mibe tekerjünk? Több variáció is felmerült, a káposztát egyből elvetettük, de volt, amit szezonja hiányában nem tudtunk beszerezni. Végül rátaláltunk a szőlőlevélre, amitől kicsit közel-keleti jelleget kapott az étel, de mivel az ottani konyha közel áll a szívünkhöz, így ezt nem is igazán bántuk. A fűszerezésnél próbáltunk óvatosak maradni, döntenünk a rozmaring és a pirospaprika között lehetett, végül a kevésbé intenzív paprikát választottuk. Apró káposzta helyett pedig nyárról maradt házi lecsón tettük fel főni az ételt.

Hozzávalók:

• 1 kg darált bárányhús
• 40 dkg sós lében tartósított szőlőlevél
• 15 dkg rizs
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 literes üveg lecsó
• 1 liter házi paradicsomlé
• annyi alaplé/víz/esetünkben sonka főzőlé,hogy ellepje
• 1 ek. pirospaprika
• só, bors

Mindketten először dolgoztunk szőlőlevéllel, és mivel ennek nem kell sok idő, a töltelékbe valókat egyenként előkészítettük: 10 perc alatt előfőztük a rizst, a húst pedig kevés hagymával, sóval, borssal, pirospaprikával pirítottuk. Az első tapasztalat azt mutatja, hogy mivel nem esett szét egyetlen szőlőlevél sem, én legközelebb bátrabbak lennék és nyersen is mehet a töltelék a fazékba. Tehát mi előkezelt hússal és rizzsel dolgoztunk, összekevertük, majd a megmosott szőlőlevelekbe csavartuk. Ez az a része a receptnek, ami kisebb ügyességet igényel, talán a káposztába csavarásnál kicsit nagyobbat, a lényeg, hogy itt is igyekezzünk szoros csomagokat készíteni. A lábas aljára a lecsó került,  majd a töltött levelek, két gerezd fokhagyma egészben, amit a végén kiszedtünk,végül felöntöttük  egy liter házi paradicsomlével és még 2-3 deci főzőlé volt szükséges a húsvéti sonka alól, hogy ellepje teljesen a gombócokat. Jó étvágyat!

* a szárma szó török eredetű, az Alföldön elterjedt

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

El kell ismernünk, hogy a hagyományos roma konyha nem a sütikről, édességekről híres. Ennek ellenére, az desszertek iránti imádatunktól vezérelve, a blogon időről időre fel-fel fog bukkanni néhány jó recept.

A répatortára egy nagyon egyszerű asszociáció során esett a választásunk: húsvét-nyuszi-répa.:)

Rengeteg receptet néztünk át, és végül is egy atombiztos klasszikus Nigella velencei répatortáját gondoltuk át.

A végeredmény pedig a húsvéti asztal legnagyobb kedvence lett..

Hozzávalók (23 cm tortaformához):

• 2-3 szál sárgarépa
• 75 g aszalt gyümölcs (esetünkben mazsola)
• fél dl narancs
• 150g barnacukor
• 125 ml étolaj
• 1 vanília rúd kikaparva
• 3 tojás
• 250 g darált dió és mandula
• mézessüti fűszerkeverék ízlés szerint
• 1 citrom és 1 narancs lereszelt héja és leve

Elkészítés:

A sárgarépát lereszeljük, és leitatjuk a nedvességet róla.

A keverőtálban a cukrot habosra keverjük az olajjal..
Hozzátesszük a kikapart vaníliát, a tojásokat és keverjük tovább. Mikor már szép habos, szórjuk bele a darált mandulát és diót, és a mézessüti fűszerkeveréket. Majd mehet bele a sárgarépa, a mazsola vagy az egyéb aszalt gyümölcs és végül a citrom és a narancs héja és leszűrt leve.
Az egészet összedolgozzuk, de nem kell túlzásokba esni.

A tésztát a kiolajozott, és sütőpapírral kibélelt formába öntöm.

Előmelegített sütőben kb. 40-45 percig sütőm.

Marcipán díszekkel, és mascarpone krémmel tálalom.

Receptről még:

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Nagypénteken böjtölünk – ez gyerekkorom óta megszokott dolog. Persze soha nem volt kötelező otthon, de nem lehetett nem megkívánni anyukám főtt tojását, főtt krumpliját sóval és pirospaprikával. Mivel anya – bármilyenek is voltak éppen a körülmények – mindig nagy gondot fordított arra, hogy minden nap együnk rendes főtt ételt, így a Nagypénteki, csak krumpliból és tojásból (esetleg némi zöldségből) álló ebédek mindig különlegességnek számítottak. Ezen a Nagypénteken azonban inkább elkészítettem az év első lecsóját.

Persze a böjti lecsónak – hacsak nem befőzött változatról van szó – az alapanyagok szezonjának hiányában nincs nagy hagyománya. Azonban mivel valamilyen hagyma mindig van otthon és én kifejezetten híve vagyok a konzervparadicsomnak. Még a legolcsóbb változatok is csak a legérettebb paradicsomokból készülnek, és legtöbbször csak citromsavat tartalmaznak paradicsomon kívől, semmi hozzáadott cukor, semmi egyéb tartósítószer.

Szóval van hagymánk, van paradicsomunk, és ugyan az import paprikát nem szeretem, de ezt kivételes alkalomnak tekintem.

Hozzávalók 4 fő részére:

• 1 evőkanál növényi olaj (más esetben libazsírt használnék)
• 4 fej hagyma
• 1 konzerv paradicsom
• fél kiló zöldpaprika
• 1 teáskanál őrölt pirospaprika
• 4 tojás

Elkészítés:

A hagymát megtisztítom, nagyobb csíkikra vágom. A paprikát pedig megmosom, kicsumázom és fél centi vastag karikákra szelem. Közepes lángon felteszem a hagymát és a paprikát párolódni és sózom. Egyszerre teszem fel, mert nem pörköltet készítek és a zöldpaprikának kb. annyi időre van szüksége, mint a hagymának. A lecsót én a lehető legegyszerűbben szeretem így sem fokhagymát sem borsot nem adok hozzá.

Ha a hagyma üveges, megszórom az őrölt pirospaprikával majd néhány perccel később hozzáadom a konzervparadicsomot. Ha egész paradicsomot használunk, akkor előtte akkora darabokra szelem, mint a többi hozzávaló.

Tálaláshoz buggyantott tojást készítek, ez a legnagyobb odafigyelést és türelmet igénylő része a receptnek. Vizet forralok, de éppen csak gyöngyözzön, nem szabad, hogy lobogva forrjon. Itt jön a neheze, nagyon óvatosan a közepébe csúsztatok egy tojást. Egyszerre csak egyet. Én kicsit keményebbre főztem, ez 4 perceg tartott, 3 perc kell a lágy tojáshoz. Ha kész egy kanállal vagy szűrővel óvatosan kiemelem.

Időhiány esetén ajánlom a főtt tojást.

Jó étvágyat!

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Szégyen ide, szégyen oda, a kenyérrel kapcsolatos húsvéti hagyományokat nem ismertem addig, míg a Bódi Margó könyvében nem találtam rá erre a nagyszerű szokásra.

A húsvéti asztalra kerülő dagasztott kenyereket, és egyéb finomságokat húsvét vasárnapján a templomba vitték, ahol a pap megszentelte őket.

Mivel a recept, és a hagyomány is lenyűgözött nekiveselkedtem, és elkészítettem húsvétra. A Margó féle recepthez képest a következőkön változtattam:

• Fehérliszt helyett tönkölybúza lisztet használtam. Ezerféle egészséges liszt van, szerintem érdemes próbálkozni, utána olvasni, de mindegyik lisztet ki kell tapasztalni.
• Margarin helyett zsírt használtam.
• Nem egy nagyobb kenyeret, hanem két kisebb cipót készítettem.
• Nem keresztet, hanem nyuszit, és kiskacsát szúrtam ki a tetejére.
• Az izomláz garantált, de megéri!

Hozzávalók:

•  1,5 kg tönkölybúzaliszt
• 2 tk só ( én himalája sót használok)
• 2 ek cukor ( én nyírfacukrot használok)
• 1 k zsír
• 1 l tej
• 7,5 dkg élesztő
• 3 tojás

Elkészítés:

A lisztet, a sót és a cukrot elvegyítem. Mélyedést készítek benne, és belemorzsolom az élesztőt. A kapott elegyet eldolgozom a langyos tejjel. Hozzáadom a tojásokat, és a szobahőmérsékletű zsírt.

A kapott tésztát „simára” dagasztom, addig dolgozom, míg egységes tésztát kapok, és az leválik az edény faláról. Ez egy hosszas folyamat, nyugodtan rakjuk be a kedvenc Ternipe lemezünket, és dagasszunk…

Ha tészta szép sima, akkor egy meleg helyen, tiszta konyharuhával letakarva kelni hagyjuk.

Ha megkelt, akkor lecsípünk egy kisebb darabot, majd a maradékból szép cipót formálunk. A kisebb darabot kinyújtjuk, és keresztet, vagy egyéb húsvéti motívumot készítünk, vagy szúrunk ki.

A cipót nyolc percig elősütöm, majd ráhelyezem a formát, és lekenem tojással, hogy szép fényes legyen.

180 fokon kb. 1,5 óráig sütöm. ( Érdemes a sütőben egy kis edényben vizet rakni. Az így kapott gőztől ropogósabb lesz a kenyér.)

A kenyeret ízlés szerint medvehagymával, aszalt paradicsommal, illetve különböző magvakkal is készíthetjük.

Nem kötelező, de nagyon hasznos, ha kelesztőkosarat, illetev sütőedényt használunk, mint az eredeti receptben.

Jó étvágyat!

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Zsaniék örököltek egy gyönyörű szépen feldolgozott kakast Márk nagymamájától, így adott volt, hogy az első receptünk alapanyaga a romák körében nagyon népszerű kakas lesz. Mivel a roma ételek nyilvánvalóan nagy hasonlóságot mutatnak a paraszti-falusi konyhával, így a kakas illetve a kakaspörkölt is egy nagyon jellemző és kedvelt a cigány konyhaművészetben. Ezerféle ízesítéssel, elkészítési módon találkozhatunk vele, nagyon sokszor bográcsban, lecsósan készítik.

Receptünk másik fontos elemét, egy gyönyörűséges fehér cserépedényt pedig még a pápai bolhapiacon szereztem nagy alkudozások árán. (Végül igen jutányos áron;))

A főzés körülményeiről pedig csak annyit szeretnénk mondani, hogy az akkor 10 hónapos Janó nem igen értékelte, hogy mi ketten csak úgy sürgünk-forgunk nélküle, így végig a karomból kísérte az eseményeket. (most pedig jó roma fiúhoz illően épp itt ül az ölemben)

Hozzávalók ( a kakas méretétől függően 4-6 személy részére):

• 1 feldolgozott kakas
• 6 ek Zsír
• 2 Hagyma
• 2 Paradicsom
• 3 Paprika
• 1 Erőspaprika
• Só
• Bors
• Pirospaprika

Elkészítés:

A kakast szépen megmossuk, feldolgozzuk.  Nekünk szerencsénk volt, egy gyönyörű kakast kaptunk, nagyon szépen előkészítve. Mivel a recept nagyon kevés alapanyagot tartalmaz, így a kakas minőségén áll vagy bukik az étel sikere. A mi kakasunk nagyon fiatal, „zsenge” volt. Ennek egyik nagy előnye, hogy jelentősen rövidül az elkészítési idő, és nem lesz rágós. Hátránya viszont, hogy a kakasra jellemző markáns íz és állag eléggé volt jelen az edényben.

Ha ezekkel végeztünk, a hagymát, a paprikát, az erőspaprikát, és a paradicsomot megmossuk, felvágjuk, majd a cserépedénybe tesszük a kakassal együtt. A cserépedény használata különösen praktikus a kakasos receptek esetén, és jelentősen csökkenti az elkészítési időt, és nincs más dolgunk csak belepakolni a hozzávalókat. Imádom…

Ezek után már csak annyi van hátra, hogy egy evőkanál segítségével zsírt rakunk a cserépedénybe, majd ízlés szerint sózunk, borsozunk, pirospaprikázunk. Szükség esetén pici vizet öntünk rá. Előmelegített sütőben, 180 fokon másfél óráig sütöttük. Ez az idő természetesen változó a kakas korának megfelelően.

Hagyományosan túróscsúszával, hasogatott tésztával illetve kapros-juhtúrós derelyével tálaljuk, de egyszerű bodaggal is kitűnő. ( Ezekről kicsit később szólunk még.)

Jó étvágyat!

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)