Fotó: Baranyai Violetta

A bodag (más néven vakaró, vakarcs, punya, illetve cigány pizza) a cigány konyha egyik legismertebb étele.

Tökéletesen beilleszkedik a természeti és vándorló népek lepénykenyerei közé, mint például az indiai naan és chapati, a dél-amerikai tortilla, vagy, mint a török pita. Az ősi magyar konyhában is találunk ilyen lepénykenyeret kölesből, illetve a mai paraszti konyhában is megtaláljuk Jézus kenyere néven.

Pici kutatómunkával rengeteg féle bodag receptet találunk, egészen a szegényes eredeti bodagtól a tepertős bodagon át a Bódi Margó féle luxusbodagig.

Bodagot nagyon sok ételhez kínálhatunk, kiváló pörköltekhez, ragukhoz, töltött káposztához, de előfordul, hogy csak pici zsírral, pirospaprikával fogyasztjuk.

Íme a recept:

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt,
- 4-5 evőkanál libazsír,
- 1 ek szódabikarbóna vagy sütőpor,
- 1 ek só,
- 3 dl langyos víz.

A lisztet összeszitálom a szódabikarbónával. Hozzáadom a sót és a zsiradékot, majd annyi langyos vizet, hogy megfelelő állagú tésztát kapjunk.

Picit pihentetjük, majd lepényeket formálunk, megszórjuk liszttel.  Én a ’ tepsi hátán’ sütőm, de platnin az igazi.

Jó étvágyat!

Bara

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Még kora ősszel találtam erre a receptre, ami rögtön megmozgatta a fantáziám, így nem is volt kérdés, hogy a következő piacozás során babot, és birsalmát fogok venni. Így is lett: álomszép babot, lila fokhagymát, és még szebb birsalmát kaptam. Elégedetten, a lelki szemeim előtt pergő gyönyörű blogfotókkal, orromban a birs illatával, számban a leves elképzelt ízével toltam haza a babakocsit. Ekkor azonban egy idős néni dühösen, és számonkérő hangnemben szóvá tette, hogy túl nagy a babakocsi. Nem fér el tőle, és konkrétan lökdösni kezdte a babakocsit. Én olyan idegállapotba kerültem, hogy észre sem vettem, hogy kiesett a kocsiból a rakomány, igaziból arra figyeltem, hogy állandó minőségbizosítási ellenőrünk ne ijedjen meg.

A skandalum nem tört meg :), így ha kicsit később is, de megfőztem a levest.

Az interneten rengetegféle recept található erről a hagyományos cigány ételről, én a füstölt húsos verziót próbáltam ki Gaszrobaranyától. (Ha valaki tud a leves eredetéről, stb, kérem, hogy ossza meg velem, mert tényleg érdekel)

Íme a recept:

Hozzávalók:
-20 dkg nagy szemű tarkabab
-2-3 szem birsalma
-2 dl tejföl
-1 evőkanál liszt
-20 dkg füstölt hús
-só, bors
-pár szem babérlevél
-fél citrom leve, vagy egy kis ecet

A babot előző este beáztatom, így a bab szépen megpuhul, és nem kell hosszú órákig főzni. (Én korán elaludtam, de Anyukám észnél volt, és beáztatta ;))

A füstölt húst szépen feldolgozom, a birsalmát megmosom és felszeletelem. A babot sóval, borssal és a babérlevéllel ízesített vízben a füstölt hússal együtt puhára főzöm. Mikor félig megfőtt hozzáadom a birsalmát, citromlével vagy ecettel ízesítem.

Ezután behabarom tejföllel elkevert liszttel, és kiforralom.

A leves hidegen és melegen is tálalható. A füstölt hús elhagyásával pedig kitűnő vegetáriánus étel.

Jó étvágyat!

Bara

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Ahogy általában a hazai gasztronómiában, úgy a cigány konyhában is kultikus szerepe van a rántott húsnak.

Jamie Oliver a legújabb könyvében az angolok comfort food-jairól, vagyis lélekmelengető, házias ételeiről ír. Ha elkészülne ennek a hazai változata, a nyomda közelébe sem kerülhetne, amíg szó nem esik benne a rántott ételekről, és most szándékosan nem fogok olyan klisékről írni, mint a vasárnap délelőtti klopfolás, mindenki tisztában van vele, hogy olyankor ezért leng ki a Kárpát-medencében a szeizmométer.

Rántott húst sok mindenből lehet csinálni. Lehetne például borjúból, ha az beszerezhető/megfizethető alapanyag lenne itthon, vagy lehetne csirkéből, de ez kívül esik az érdeklődési körömön. Tehát, ha rántott hús, akkor sertés.

Ellenben itt van az internetes szakirodalom sztárja, ez a fledermaus (bőregér, aranypecsenye) nevű cafat. Számtalan leírásban, ajánlóban, toplistában és tesztben találkoztam már vele. Minden sertésnek van ilyen (a comb belső részéről van szó egyébként), mégsem botlunk ilyen kiírásba a hentespultban, mert nem szokás így bontani a húst. Persze megfelelő mennyiségű udvarlással és/vagy egy rugalmas hentessel gond nélkül beszerezhető. 

Rég szerettem volna kipróbálni, szóval az egyik pénteken ment a telefon a hentesnek: tedd már félre, két óra múlva ott vagyok. Aznap nem volt nálam bankkártya, készpénz meg szinte alig, szóval aggódtam kicsit, hogy ki tudom-e fizetni, vagy maradhatok takarítani. Négy kisebb szelet hús (kb. 40 dkg) ~600 forint. Eddig tetszik, még egy kis hamburgerhús is belefért, az pont kifogyott. 

Hazaérve persze első dolgom volt csekkolni a húst, be kell valljam itt erősen elkezdtem kételkedni. A cafat szó tényleg helytálló ebben az esetben. Ott volt előttem az alapvetően gusztusos, friss hús, rajta jó sok mócsinggal. (Ha bárki is kételkedne, szeretném megerősíteni: a cafat és a mócsing szakmailag elfogadott szakkifejezések.)

Receptet nem írok, mert ehhez tényleg nincs képem, aki vajas kenyeret sem tud kenni, az is tudja: kicsi klopfolás (tényleg kicsi, egyszer már agyonverték az állatot, nem kell újra), só és bors, majd jön a liszt, tojás és prézli szentháromsága. Semmi flancolás, egyedül csak annyi, hogy házi zsemlemorzsát használtam: jó minőségű kenyeret reszeltem, szép nagy szilánkokra. Végül bő napraforgóolajban sütöttem aranybarnára. Nem, nem vajon, Anya sem úgy csinálta. 

És hogy megtörtént-e a csoda? Jelentem, igen. Életem legpuhább, legszaftosabb és legízletesebb rántott húsát kaptam ebből az elsőre gyanús kinézetű húsdarabból. A tálalás nálam szigorúan sültkrumplival lehetséges, bár a krumplipüré sem akkora eretnekség. 

Szóval irány a hentes és jó étvágyat!

Zsani

nekem? mindent. a gyermekkoromat, anyám főztjének varázslatos ízeit. a töltelékes pörköltet, a vakarót, a nokedlit minden formájában és alakjában, a családot, a testvéreimet ahogyan a bőség ellenére küzdöttünk egymással és kikaptuk a másik tányérjából a megtetsző falatot:-) ahogyan anyám iparkodott apámnak "tálalni", tehát nem csak úgy elé tenni az ételt, hanem megbecsülni, tisztelni és szeretni apámat. és jelenti azt is, ha mi gyerekek rosszat tettünk, akkor igyekeztünk minél lassabban enni, mert tudtuk enni szent dolog, és addig biztos nincs szülői számonkérés:-) de jelenti a nagyszüleimet is, mert soha nem feledem el a szülőfalujukban az udvaron, kályhán pikk-pakk megfőzött aprólékról készült pörköltek ízét, szagát. azóta sem ettem olyanokat. a hagymás zsírban sütött csirke belsőségeket finom, csurgó zsírt, vakaróval:-)) és el ne feledjem a KRUMPLIS HURKÁT! méter szám akasztanám a nyakamba főve és lepirítva egyaránt. az Isten áldja meg aki feltalálta:-)))) ma pedig jelenti a feleségemet, a két lányomat, a saját családomat. a feleségem ragyogóan főz ( mi mást is tehetne:-) na és a két lányom pedig egyre jobban! ha bárhol a világban, az országban rosszul megy sorom és nem ízletes ételt kapok, otthon a panaszomra, a felségem mindig megvigasztal valami általa készített finomsággal:-) rendkívül erős pörköltben, pacalban:-) talán csak az a rántott leves, hiányzik amilyet anyám csinált apámnak, ha az másnapos volt:-) Minden szépet és sikert kívánok a Romani Gastro csapatának!:-)

Anyám a szeretettel sózta meg az ételeinket. Nagy családban nőttem fel és mondhatnám bármilyen nagy lakásunk vagy éppen kicsike volt a konyhában éltünk. Minden emlékem ide fűz, innen indul és ide köt…
Anyám nem tudott írni és olvasni, a második elemije feléig jutott el szegény anyám. Korán dolgozott a földeken, és mi négyünket is fiatalon szült erre a világra. Mindig az a kép marad meg bennem. ahogy ült a konyhájában és a nagy színes szakácskönyvek képeit nézegette. Ahogy cseperedtünk és iskolába jártunk, elhatároztuk, hogy megtanítjuk írni és olvasni. A tankönyvei a szakácskönyvek lettek, felváltva tanítottuk a betűket, szavakat egymás után… és az első recept olvasás könnyek között született meg… hát ez is a konyha emléke nekem…
Azok a szép szagos ízes vasárnapok, soha nem feledem és azt hiszem az anyaságom is erre épült, épül. Minden vasárnap 12 órakor terített asztal várt minket és mi meg, hogy könyörögtünk, hogy a Zenebutikot hadd nézzük meg, de szegény anyám nem engedett a 21-ből. 12 órakor ebédeltünk a nótaszó alatt három-négy-öt fogásos ebédek, nagyon nagy nevetések. Soha nem ettünk csendben, a szavak, a sztorik a sóink voltak anyám ízes ételei felett.

Amikor rokonok jöttek hozzánk, akkor voltak a szagos ebédek, amiket mi gyerekek ki nem állhattunk, soha nem ettük és az illatok akkor szag szörnyekké változtak anyám konyhájában. Ilyen volt a pacal, a csülök pörkölt, a disznóvágás, a tyúk-kacsa-csirke vágás, kopasztás… A mai napig nem tudom a sült vért megkóstolni…

Alig vártuk, hogy megfőzzék a felnőttek ezeket a szagos ennivalókat és jöjjenek a mi illat ebédjeink. A kertünkben kemence volt a vásárosnaményi és a budaörsi házunkban is. Azok a kenyérsütések, Istenkém. Ahogy az asszonyok bedagasztották és mi lestük, hogy duzzad és csipkedtük, hogy kis kenyereket süthessünk belőlük. A kemence illatfelhőiben meg apám és a testvérei meséltek, pálinkáztak és mi meg úgy vártuk az első kenyér első ropogós falatkáját, mint más az égi mannát. A kenyér keresztelések, az ételek áldásai elmaradhatatlanok rituálái voltak gyerekkoromnak. Ma néha szembe jut és utánozni próbálom balgán, sután felidézve anyám gyönyörű szokását.
A karácsonyi süteménysütés még amire gyerekkoromban visszaemlékszem és magával húz az édes emlékek közé. Az utcánkban szenteste előtti nap az asszonyok süteményeket sütöttek egymásnak. Mi lányok, ahogy elkészültek anyáink a süteményekkel, elindultunk az utcába és csereberéltük a süteményeket. Adtunk és kaptunk… Ez nagyon hiányzik ez az érzés, az önzetlenség tiszta érzése, valóban a szeretet íze volt a kalácsokba és a pitékbe belesütve…

Köszönöm Barbi és Zsani a munkátokat, olvasgatva és itt időzve a gyerekkorom szeretetteljes emlékeit idézitek fel.
Sok sikert kívánok és sok-sok baráti és családi ízorgiákat Mindannyiunknak!

Anya, Mama, Dédi főztjét.

Mama igazi cigány konyhát vitt: sok fűszerrel, zsírral, ízzel, hanggal, élettel. Ha ünnep volt, hatalmas mennyiségeket főzött, sok kiló hús fogyott, óriási fazék pörkölt, és szárma készült. Soha nem értettük, hogy hová ez a sok étel, de az ünnep végére mindig, minden elfogyott: sokan voltak testvérek, és hiába az öregség meg a távolság, jöttek hozzá. Mert zord hétköznapokban, a gondok és a nincstelenség között ezek a pillanatok voltak a menedékek. Egymás szeretete, a jó étel, a jó pálinka.

Dédit két világháború és a három lányának és egy unokájának egyedül felnevelése gyötörte meg, benne röggé kövült a nincs, a hiány. Amikor én gyerek voltam, mindig rogyásig volt a földes padlójú, hideg kamrája befőttel, kolbásszal. A fagyasztóban mindig volt disznó, az udvarban baromfi. Tizenegynéhány éves korától járta a piacokat, vitte a portékát: a saját maga által kalapált szaggatókat a rozoga biciklijén, mindig csak tolva maga mellett, soha fel nem ülve. Csak néhány évvel a 90 éves korában bekövetkező halála előtt hagyta abba. Spórolós, puritán konyhát vitt, az étel érték volt. Ha van, az a túlélést jelentette. 

Anya pedig a koordináta rendszer e két tengelye között félúton. Főtt étel a legnagyobb csóróságban is minden nap került az asztalra, máig gyomorfájást képzelek magamnak, ha csak szendvics az ebéd. Gyerekként vasárnap volt, hogy négyünkre 2-3 félét is kellett főzni, válogatós, rosszul evő gyerekek voltunk. Gimnáziumban a kollégista osztálytársaknak is jutott a nekem csomagolt reggelijéből, egyetem óta - mióta nem otthon lakom - minden otthon töltött hétvégén annyi az étel, mint egy lakodalomban. Gyerekként akkor nyafogtunk, ha nem ízlett, ma már azért kell, hogy ne erőltesse magát.

E három nő jelenti számomra a gyökereket, a cigányságot, a cigány konyhát. Belőlük nőttem ki és táplálkozom, ők az én mélyre fúródó, szilárd gyökereim. 

Mit jelent még a cigány konyha? Azt az érzést, amikor először meglepődtem azon az iskolában, hogy miféle dolog a paradicsomleves édesen, betűtésztával, ahelyett, hogy sóval, zellerrel, csipetkével készítenék, ahogy azt kell és illik.

A karácsonyi, húsvéti asztalt, ami egész nap meg volt terítve, várta a vendégeket, akik bejelentés nélkül jöhettek bármikor: a kapu nyitva volt. Azt, hogy az én ajtóm is nyitva áll minden szerettem előtt. Nem mindig van terül-terülj asztalkám, de akit a szükség arra visz, annak mindig van egy-egy pohár bor, néhány falat étel, és főleg jó szó, figyelem.

Meg azt, hogy megtanították, az étel nem csak a testnek táplálék.

Kérjük erre az elérhetőségre küldd a videód, vagy a mondatokba öntött mondanivalód, amit az érkezés sorrendjében jelentetünk meg a blogon.

Mi elkezdtük a sort, kérünk Titeket folytassátok! 

Zsani

Ez a hét Márton-nap jegyében telik, nincs menekvés. Nem mintha volna okunk menekülni, imádjuk a libahúst.

Tegnap libacombot sütöttünk gyönyörű lila zöldségekkel, ma pedig - a sorrendet felborítva -  a hozzáillő húsleves kerül az asztalra, gyógyszerként a léleknek.  

Hiába a rutin, minden alkalommal, amikor húslevest főzök meglepődve jövök el a piacról: jó húslevesnél nagyon sokszor a húsra sokkal kevesebbet költünk, mint a zöldségre. Persze nincs ebben semmi meglepő: az olcsó, csontos húsok - mint a farhát, nyak - adják a legjobb alapot a gyöngyöző, aranysárga levesekhez.

Igyekeztem azért kicsit feldobni a témát, és a legütősebb levesbetétnek a libamájból készült gombóc ígérkezett. Nem kell megijedni, nem a sok ezer forintos hízott libamájból készítettem, hanem a csirkemájnál csak kicsivel drágább, párszáz forintos kilónkénti árával tökéletesen pénztárcabarát pecsenye libamájat használtam. 

Hozzávalók egy 5 literes fazékhoz:
(nem kell megijedni a mennyiségtől, ha már órákon keresztül főzzük, érdemes nagyobb mennyiséget készíteni. Ha esetleg nem fogy el, a levét fagyasszuk le, és bármikor elővehetjük a mesés, házi alaplevet)
- 1 kg libanyak
- 2 nagyobb répa
- 1 csokor gyökér, petrezselyemzölddel együtt
- 1 fej vöröhagyma
- 1 nagy zeller
- 1 fej fokhagyma
- 1 közepes szem krumpli (anyukám mindig tett a húslevesbe, én imádom, mert gyerekkori élmény, de kihagyható)
- 1 paprika (elhagyható)
- só
- egész bors

A májgombóchoz:
- 2 pecsenye libamáj
- 1 zsemle
- 2 ek. liszt
- 1 tojás
- 1 kis fej vöröshagyma
-  petrezselyem
- 1 ek. zsiradék

Előkészítjük a húst: megmossuk és tetszőleges méretűre daraboljuk: hagyhatjuk egészben is, de én 8-10 centis darabokra vágtam. Hideg vízben, nagyon lassú tűzön feltesszük főni sóval és borssal. Éppen csak gyöngyöznie szabad a levesnek, közben a tetején keletkező habot folyamatosan szedem. 

Közben előkészítjük a zöldségeket: mind meghámozzuk, a répát ízlés szerint karikára vagy hasábokra vágjuk, a zellert kockázzuk, a hagymát egészben hagyjuk, a közepénél bevágjuk, a gyökeret egészben hagytam, így aki azt nem szereti könnyen ki tudja kerülni. A krumplit kockázom. A fokhagymát nem hámozom, csak megmosom és keresztben kettévágom, a petrezselymet is megmosom. A krumpli kivételével 1,5 óra után hozzáteszem őket, ez előbbit csak a vége előtt fél órával. 

Amíg a leves fő, elkészítem a májgombócot: az apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolom a zsiradékon, a legvégén hozzáadom a petrezselymet. Megtisztítom és pürésítem a májat, a zsemlét vízbe áztatom. Összekeverem a kinyomkodott zsemlét, a májat és a pirított hagymát. Sózom és borsozom. Ha az állaga túl lágy (nem formázható) akkor zsemlemorzsát teszek bele. Külön edényben vizet forralok és az evőkanállal megformázott gombócokat megfőzöm. Fontos, hogy ezt nem akkor szedem ki, amikor feljöttek a víz felszínére, mert olyankor még nyers a közepe: várok még 2-3 percet.  

Jó étvágyat!

Zsani

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Közeleg a Márton-nap, amihez rengeteg babonaság, hagyomány, és boszorkányság köthető. Kicsi korom óta fogékony vagyok ezekre, így hát libacombot sütöttem a hétvégén. Készítettem hozzá sült almás céklapürét, párolt lilakáposztát, és lilahagyma lekvárt…

A céklapürét nem csak azért emelném ki, mert saját találmány, de egészséges, finom, csodás, és az a szín (a csempémen azért nem mutatott annyira jól, de kész vagyok nagyvonalúan szemet hunyni az eset felett).

Időigényes, odafigyelős munka, de egy fejedelmi, és nem mellesleg meseszép tányér a munkánk végeredménye. Nekem most szerencsém volt, mert a férjem anyukája velünk töltötte a hétvégét, és vigyázott Janóra. Kedvemre piacolhattam, pepecselhettem, fotózhattam.

Íme a recept!

Hozzávalók (4 főre)
- 4 libacomb

A páchoz:
- kb. 2-3 dl olívaolaj
- 2 ek. mustár
- só
- bors
- rozmaring

A sütéshez:
- libazsír (de használhatunk vajat vagy margarint is)
- 4-5 alma
- fehérbor

A sült almás céklapüréhez:
- 5 db közepes cékla
- só
- olívaolaj
- a libacombok pecsenyezsírja, és az ebben kisütött almák

A lilakáposztához
- 1 fej lilakáposzta
- só
- 2 ek. cukor
- 3 ek. fehérborecet
- 1 tk köménymag
- pici olaj
- 1 dl fehérbor

A lilahagyma lekvár receptjét itt találjátok:

Az olívát, a mustárt és a fűszereket elkeverem, és az így elkészült pácban egy estén át pihentetem a libacombokat.

Felhevítem a zsiradékot, majd az almák társaságában viszonylag nagy lángon kérget sütök a combokra. Mikor szép ropogósra sült a bőre, felöntöm a fehérborral, és fedő alatt kb. 30 percig tovább sütöm. Ettől szépen megpuhul, mégis ropogós lesz a bőre.

A püréhez a megfőzött és meghámozott céklákat kisebb darabokra vágom, és a combokkal megsütött almával, és pecsenyezsírral pürésítem. Ízlés szerint rozmaringgal, sóval ízesítem.

A párolt lilakáposztát én a klasszikus recept szerint készítem: olajon „kipattogtatom” a köménymagot, majd ráteszem a vékonyra szeletelt lilakáposztát. Mikor a káposzta a felére esett össze, hozzáadom a sót, a cukrot, az ecetet, és a fehérbort, és készre párolom.

Jó étvágyat!

Bara

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

Állandó minőségbiztosítási ellenőrünk, bizonyos S. János (2) budapesti nőtlen lakos „munkássága” igen megviselte a falainkat, ezért a múlt héten végig festés és takarítás volt nálunk.  Nagyon kevés időm volt főzni, enni, etetni, így valami olyan megoldást kellett találnom, ami egyszerű és gyors.  Szinte szégyenlem receptnek hívni, inkább praktika vagy ötlet, de én titkon áldásnak hívom...

Hozzávalók:
- 1 kg oldalas
- 1 nagy sütőtök
- 1 vöröshagyma
- 1 lilahagyma
- 1 fokhagyma
- 2 paprika (tv és erős)
- 1 paradicsom
- só
- bors
- babérlevél
- olívaolaj

Az oldalast szépen feldolgozom, és egy hőálló tálba vagy tepsibe rakom a felkockázott sütőtökkel, hagymával, fokhagymával, paradicsommal és paprikával.

Én szerettem volna, ha a sütőtök érvényesül, így csak sóval,borssal és kis babérlevéllel ízesítettem, de érdemes friss zöldfűszerekkel, esetleg szerecsendióval kísérletezni.

Meglocsolom olívaolajjal, és pici vizet öntök alá.

Lefóliázom, és előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöm, majd leveszem a fóliát és 15 percig tovább sütöm.

Kínálhatunk hozzá rizst, vagy frissen sült bodagot.

Egészséges, egyszerű, és mutatós.

Jó étvágyat!

Bara

 Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)