A cigány gasztronómia lehetőség egy multikulturális „színdarabra”. A főzés egy előadás számomra, ami minden alkalommal egyben főpróba is. A zöldségek, a hagyma, a tészta és más egyéb hozzávalók a kellékek, mellékszereplők, vagy akár a főhős is lehet. Pár éve több lehetőségem van többször főzni, sütni. A gyermekkorom ízei, illatai egyben emlékképek, és néha megjelenik a mindennapjaimban. Egyik ilyen étek a törtpaszuly, ami pörköltszaft feltéttel nagyon különleges volt a számomra. A vakarót (cigánykenyér) nem szerettem, mert a szódabikarbóna szaga nagyon „megviselt”. Ma már szeretem, de nem kifejezetten a klasszikus töltött káposztához, hanem báránysültek és zsíros májpástétomokhoz készítem.
Biztos vagyok abban, hogy mindenki úgy főz, ahogyan azt otthon látta, tanulta. És ha visszagondolunk egy-egy vasárnapi ebédre, karácsonyi vacsorákra, vagy egy halászlé készítésére, akkor szemünk előtt látjuk, hogy egy nagy „színházi” előadás részesei vagyunk. Apám muzsikálása a "Jó ebédhez szól a nóta" c. rádióadásra, ma már tudom, hogy elengedhetetlen kelléke volt az íz világának, amit aznap ettünk.
Biztos vagyok abban, hogy mindenki úgy főz, ahogyan azt otthon látta, tanulta. És ha visszagondolunk egy-egy vasárnapi ebédre, karácsonyi vacsorákra, vagy egy halászlé készítésére, akkor szemünk előtt látjuk, hogy egy nagy „színházi” előadás részesei vagyunk. Apám muzsikálása a "Jó ebédhez szól a nóta" c. rádióadásra, ma már tudom, hogy elengedhetetlen kelléke volt az íz világának, amit aznap ettünk.
Én is igyekszem ezt a „színházat” megteremteni, hogy tovább adjam a gazdagon fűszerezett, ínycsiklandó emlékképeket a gyermekeimnek. Szeretem összekeverni a különböző kultúrák ételeit, alapanyagait, és ez számomra az én cigányságom gasztronómiája. Egy multikulturális „színdarab" a múltból, a jövőbe.
