nekem? mindent. a gyermekkoromat, anyám főztjének varázslatos ízeit. a töltelékes pörköltet, a vakarót, a nokedlit minden formájában és alakjában, a családot, a testvéreimet ahogyan a bőség ellenére küzdöttünk egymással és kikaptuk a másik tányérjából a megtetsző falatot:-) ahogyan anyám iparkodott apámnak "tálalni", tehát nem csak úgy elé tenni az ételt, hanem megbecsülni, tisztelni és szeretni apámat. és jelenti azt is, ha mi gyerekek rosszat tettünk, akkor igyekeztünk minél lassabban enni, mert tudtuk enni szent dolog, és addig biztos nincs szülői számonkérés:-) de jelenti a nagyszüleimet is, mert soha nem feledem el a szülőfalujukban az udvaron, kályhán pikk-pakk megfőzött aprólékról készült pörköltek ízét, szagát. azóta sem ettem olyanokat. a hagymás zsírban sütött csirke belsőségeket finom, csurgó zsírt, vakaróval:-)) és el ne feledjem a KRUMPLIS HURKÁT! méter szám akasztanám a nyakamba főve és lepirítva egyaránt. az Isten áldja meg aki feltalálta:-)))) ma pedig jelenti a feleségemet, a két lányomat, a saját családomat. a feleségem ragyogóan főz ( mi mást is tehetne:-) na és a két lányom pedig egyre jobban! ha bárhol a világban, az országban rosszul megy sorom és nem ízletes ételt kapok, otthon a panaszomra, a felségem mindig megvigasztal valami általa készített finomsággal:-) rendkívül erős pörköltben, pacalban:-) talán csak az a rántott leves, hiányzik amilyet anyám csinált apámnak, ha az másnapos volt:-) Minden szépet és sikert kívánok a Romani Gastro csapatának!:-)