Anya, Mama, Dédi főztjét.

Mama igazi cigány konyhát vitt: sok fűszerrel, zsírral, ízzel, hanggal, élettel. Ha ünnep volt, hatalmas mennyiségeket főzött, sok kiló hús fogyott, óriási fazék pörkölt, és szárma készült. Soha nem értettük, hogy hová ez a sok étel, de az ünnep végére mindig, minden elfogyott: sokan voltak testvérek, és hiába az öregség meg a távolság, jöttek hozzá. Mert zord hétköznapokban, a gondok és a nincstelenség között ezek a pillanatok voltak a menedékek. Egymás szeretete, a jó étel, a jó pálinka.

Dédit két világháború és a három lányának és egy unokájának egyedül felnevelése gyötörte meg, benne röggé kövült a nincs, a hiány. Amikor én gyerek voltam, mindig rogyásig volt a földes padlójú, hideg kamrája befőttel, kolbásszal. A fagyasztóban mindig volt disznó, az udvarban baromfi. Tizenegynéhány éves korától járta a piacokat, vitte a portékát: a saját maga által kalapált szaggatókat a rozoga biciklijén, mindig csak tolva maga mellett, soha fel nem ülve. Csak néhány évvel a 90 éves korában bekövetkező halála előtt hagyta abba. Spórolós, puritán konyhát vitt, az étel érték volt. Ha van, az a túlélést jelentette. 

Anya pedig a koordináta rendszer e két tengelye között félúton. Főtt étel a legnagyobb csóróságban is minden nap került az asztalra, máig gyomorfájást képzelek magamnak, ha csak szendvics az ebéd. Gyerekként vasárnap volt, hogy négyünkre 2-3 félét is kellett főzni, válogatós, rosszul evő gyerekek voltunk. Gimnáziumban a kollégista osztálytársaknak is jutott a nekem csomagolt reggelijéből, egyetem óta - mióta nem otthon lakom - minden otthon töltött hétvégén annyi az étel, mint egy lakodalomban. Gyerekként akkor nyafogtunk, ha nem ízlett, ma már azért kell, hogy ne erőltesse magát.

E három nő jelenti számomra a gyökereket, a cigányságot, a cigány konyhát. Belőlük nőttem ki és táplálkozom, ők az én mélyre fúródó, szilárd gyökereim. 

Mit jelent még a cigány konyha? Azt az érzést, amikor először meglepődtem azon az iskolában, hogy miféle dolog a paradicsomleves édesen, betűtésztával, ahelyett, hogy sóval, zellerrel, csipetkével készítenék, ahogy azt kell és illik.

A karácsonyi, húsvéti asztalt, ami egész nap meg volt terítve, várta a vendégeket, akik bejelentés nélkül jöhettek bármikor: a kapu nyitva volt. Azt, hogy az én ajtóm is nyitva áll minden szerettem előtt. Nem mindig van terül-terülj asztalkám, de akit a szükség arra visz, annak mindig van egy-egy pohár bor, néhány falat étel, és főleg jó szó, figyelem.

Meg azt, hogy megtanították, az étel nem csak a testnek táplálék.

Kérjük erre az elérhetőségre küldd a videód, vagy a mondatokba öntött mondanivalód, amit az érkezés sorrendjében jelentetünk meg a blogon.

Mi elkezdtük a sort, kérünk Titeket folytassátok! 

Zsani