Milyen tippeket oszthatok meg gasztrobloggerként egy csapat főiskolással, egyetemistával? Hogyan lehet motiválni a huszonéves fiatalokat arra, hogy kezdjenek el főzni? Számos ilyen, és ehhez hasonló kérdés merült fel bennem, amikor azon tűnődtem, hogy miről is beszéljek az Egri Roma Szakkollégium hallgatóival kedden. Az alábbi összefoglaló a heol.hu-ról származik.
– Minek köszönhető az elhatározás, hogy Tonté Barbarával közösen gasztroblogot indította
– Két éve indult a blog, nemrég volt a „születésnapunk”. Tudtuk már a kezdettekkor is, hogy olyan blogot szeretnénk, ami túlmutat egy tematikus gasztroblogon. Számos olyan kimondott küldetése van a blognak, amit azóta is próbálunk – nem erőltetetten – megvalósítani.
– Mik a célkitűzéseik?
– Elsődleges célunk a hagyományos és autentikus cigánykonyha feltérképezése, mert ezek a receptek gyakran hiányoznak az írásos emlékek közül. Persze a receptek nagy része a paraszti konyhában is megtalálható, de bizonyos módosításokkal már a cigánykonyha ételeiről beszélünk. Fontos célunk a szemléletformálás és az egészséges életmódra nevelés is. A romák egészségügyi mutatói messze elmaradnak sajnos a többségi társadalmétól. A várható élettartam rövidebb, a megbetegedések száma nagyobb, ami betudható annak is, hogy az életkörülmények általában rosszabbak, mint az átlagembereké. Magyarországon a mélyszegénységben élők nagy többsége roma, ez hoz magával olyan tüneteket, mint a táplálkozási szokások megváltozása.
– Hogyan próbálnak segíteni a mélyszegénységben élőkön?
– A főzésre ráneveléssel: ha nem előkészített ételeket esznek, az már előremutató változás. Persze rá kellett jönnünk, hogy olvasóink nagy része nem roma. Ezek nyilvánvalóan érzékeny adatok, nincsenek statisztikáink, de 30-40 százalék között mozoghat a roma olvasóink száma. Itt jön képbe a szemléletformálás: olvasóink – akár a roma ételek révén – elkezdenek másképp gondolkozni a romákról.
– Mit takar pontosan ez a kifejezés?
– Az egészséges étkezés hozza magával azt, hogy elkezdünk szezonális ételekből főzni. Ezzel elmozdulunk olyan irányba, mellyel elkezdjük elhagyni az egészségtelen, tartósított élelmiszereket. S innen jutunk el odáig, hogy a legoptimálisabb étkezés az autentikus konyhából ered. Ez egy nagyon szép kört zár be: a szegénységben muszáj felhasználni mindent, nem dobnak ki semmit, nincs pazarlás és ezt kellene minél több helyen elérni.
– Honnan erednek a receptek?
- Egyrészt családi receptekről van szó, másrészt gyűjtőmunkát végzünk. A Roma Szakkollégium meghívására jöttem ide és tőlük is azt kértem, hogy hozzanak magukkal recepteket. A töltött káposztán és a lecsón túl azért vannak elfelejtett, nehezen visszakereshető receptek – ezeket kutatjuk. A régi ételekből reform változatokat is készítünk és nemzetközi kitekintéseket is teszünk. Sokat tanulunk a többi blogger receptjeiből – Mautner Zsófia blogja nagyon erősen formálta az ízlésem. A recepteket mindig kipróbáljuk, a fotók is a sajátjaink.
– Az egri Roma Szakkollégium meghívására érkezett. Mit gondol erről a csapatról?
– A Roma Szakkollégium az egyik legpéldaértékűbb kezdeményezés, ami ma a roma-ügyben fellelhető. A felzárkózás elsődleges forrása az oktatásban van, a mentorálásban, tutorálásban. Nagyon jó kezdeményezéseik vannak, mint a tutor-program, melyben általános iskolákba járnak ki.
– Visszatérve a blogra: milyenek a visszajelzések?
– Az elején volt egy-két negatív visszajelzés, de mostanában nagyon pozitív a kritika. A szakmában is nyitottak irányunkba. Mautner Zsófival ötrészes videósorozatot is forgattunk, a blog életét érintő kardinális kérdésekben is gyakran kikérjük a véleményét. De említhetném Szatmári Ferit, akivel szintén összeegyeztethetők a céljaink.
– Ne feledkezzünk meg a kollégistákról sem. Őket milyen tanácsokkal tudja ellátni?
– Én a közös bevásárlásra és a közös főzésre szeretném őket sarkallni. Tanácsokat adok, hogy milyen ételeket fogyasszanak például a vizsgaidőszakban. Ilyenkor jól jöhet a szénhidrát, a csokoládé, vagy a hal és semmiképp sem szabad ez idő alatt diétázni, s alkoholból – ha esetleg fogyasztanak – csak a minőségit vegyék.
