2014. április 24-án jelent meg az első nyilvános bejegyzésünk, a kakaspörkölt, akkor még egy másik felületre. Azóta elköltöztünk, forgattunk és felfordult velünk a világ. De mi változott bennünk? Hát ez.

Bara:

- Most már nem dagi vagyok, hanem hiteles gastroblogger...így is lehet mondani :)
- A férjem egy könyvet fontolgat " Behind the Romani Gastro- A Romani Gastro titkai címmel", amiben kitálalna, és rengeteg pénzt venne fel a bulvár médiától a sztoriért...
-Többet forgatom a Photoshop kézikönyvet, és a magyar helyesírás szabályai című remekműveket, mint bármelyik szakácskönyvet...
- Nem férek a kellékektől, fél éve nem tudjuk a lábunkat kinyújtani a konyhaasztal alatt, mindenhol egy tányér, egy kendő, és egy sószóró
- Senki nem hív meg vacsira, és nem kéri, hogy kóstoljam meg a főztjét, mert tartanak tőlem, pedig a világ leghálásabb vendége vagyok

Zsani:

- Amit az emberek képzelnek arról, hogy milyen gasztroblogot írni az nagyjából úgy viszonyul a valósághoz, mint az igazi újságírás és az, hogy ahogy a Szex és New Yorkban bemutatják. 
- Vannak olyan barátaim, akiknél a bevett köszönés a "szia, hoztál valamit enni?".
- Minden tányérból egyet veszek, így lassan egy kisebb lakodalomra tudnék úgy teríteni, hogy nem lenne két ugyanolyan teríték.
- Új fogalmat kellett megtanulnom a konyhai higiéniát illetően: forgatástiszta.
- A fotózás véres-verejtékes munka, főleg annak, aki soha nem akarta csinálni. Főleg akkor, ha ételről van szó.
- Míg szociológusnak és kormánytisztviselőnek lenni halálosan unalmas dolog a kívülálló számára, a gasztroblog írása az a téma, amiről bárkivel lehet csevegni. Úgy értem flörtölni. 
- A fotózásokon, forgatásokon soha, senki nem eszik rendesen. Egy halom étel felett éhezünk.
- Elképesztően jó érzés azt hallani, hogy valaki megfőzte az ételt, amit kitettél. Nincs az a lájkáradat ami felérne vele.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok idén!

Bara&Zsani