A legütősebb téli reggeli

Posted on november 03, 2014

Kezd tagadhatatlanná válni, hogy a lassan sütött húsoknak kiemelt hely van fenntartva a szívem egyik csücskében, így nem csoda, hogy időről-időre felbukkan egy-egy recept a blogon. Hívhatjuk konfitálásnak, mert az nagyon szépen hangzik, de valójában már a Mama és Dédi spájázában is ott voltak ezek a fogások: a lesütött hús. 

Nincs itt semmi ördöngösség, a varázslat mindössze annyi, hogy a lassú sütéstől élképesztően omlós lesz a hús, a zsírrétegtől - amivel befedjük - pedig nagyon hosszú időn keresztül eltarthatóvá válik.

Mint ahogy nagyon gyakran, most sem egy szigorú receptet szeretnék leírni, sokkal inkább ösztönözni, hogy vegyük elő ezt a régi módszert és kísérletezzünk bátran: variáljuk a húsokat, a zsírokat és a fűszereket. Az eredmény lágy húspástétom lesz, ami így télen - amikor jobban esnek a nehezebb fogások - tökéletes reggeli vagy vacsora lehet. Nálunk itthon a nagy kedvenc vacsorára is lilahagymával és pirospaprikával, Baráéknál pedig nemrég egy őszi saláta (dióval, körtével és újhagymával) kíséretében került az asztalra.

IMG_1110.JPG

Hozzávalók az én változatomhoz:
- 1 kisebb nyúl, feldarabolva, konyhakészen (belsőségek nélkül)
- fél kg libazsír
- 5 szem borókabogyó
- 1 tk. só

A húst tepsibe teszem és felöntöm a megolvasztott zsírral. Úgy próbálom elhelyezni a húsdarabokat, hogy a zsír minden részét befedje. Sózom és melléteszem a borókabogyót. Majd lassú tűzön (kb. 110 fok) kb. 4 óra alatt készre sütöm. A vajpuhára sült húst - miután kihűlt - lefosztom a csontról. A húst befőttes üvegbe teszem és a végén felöntöm annyi zsírral, hogy ellepje. Hűvös spájzban, vagy annak hiányában hűtőben tárolom. 1-2 hónapig gond nélkül eláll, ha kitart addig. :)

Fontos, hogy a sütési idő nem fix, nagyban függ attól, hogy milyen húst használunk, sőt attól is, hogy az állat mennyi idős volt. Leginkább sertéssel, kacsával, libával érdemes kísérletezni.

Jó étvágyat! 

Zsani

Facebookon is ott vagyunk, kövessetek minket :)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://romanigastro.blog.hu/api/trackback/id/tr956859025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2014.11.04. 17:05:31

Más, de hidd el. nem rosszabb. Évente átlag kétszer veszek kacsát, ebből aztán elcsemegézek fél-fél éven keresztül. Jó maroknyi bőrös háj. Alá egy kis víz, só, megsütöd, kinyomod. Nekem ez az egyik nem túl egészséges, de nagyon finom dolog, irány a mélyhűtő, két-három darabonként kiszedegetem. Már van zsír, egy lábasban, kis lángon megsütök három combot. Egyet megeszek, többi a mélyhűtőbe. A combból is sült ki zsír, ez már elég ahhoz, hogy elsüllyesszünk benne egy egész hízlalt kacsamájat. Mondom, egészben, nem szeletelve. (próba, hústűvel megszúrod, és már nem véres lé jön ki, akkor jó). Na, ezek után szeletelheted, pár szelet lecsúszik, csak úgy szeletelés közben, éljen a luxus, egy adagot kint hagysz vacsorára krumplipürével. A többit felszeleteled apróra, kisebb dobozokba osztod, leöntöd a kacsazsírral, hagyod kihűlni, közben párszor megkevered, hogy ne üljön le az aljára (ha leül az sem baj), mélyhűtő. Ha havonta kiveszel egy dobozkát, és kacsamájjal ellátott kacsazsíros kenyeret eszel reggelire (én hosszú kávét kortyolok hozzá, de a tea is jó), akkor már érezheted úgy, hogy na, ezt is megengedhettem magamnak, miközben ezzel az elosztással nem is olyan drága, mintha arra gondolsz, hogy egy hízott kacsamáj ötezer, kinek telik erre.