Főzök, mintha csak muszáj lenne. Úgy szoktam ezt magyarázni, hogy a Jóisten nem adott különösebb tehetséget a művészetekhez, a kitörni akaró kreativitásnak meg teret kell adni. Ha meg nem főzök, akkor beszélek róla. Vagy most épp írok.
Mindig szerettem a konyhában lenni, de igazán néhány évvel ezelőtt ragadtam ott, azóta pedig hajt az olthatatlan vágy, hogy a világ összes ízét megismerjem.
Aki a cigány konyha pusztán leíró bemutatását várja tőlem, az rossz helyen jár. Ahogy az egész ország kezd lassan másképp nézni a tányérjára, szeretnék alternatívát mutatni: hogyan lehet újraértelmezni a roma gasztronómiát most, és hogyan néznek ki a megszokott ételeink a szomszédban. Vagy kicsit messzebb.
