Ez a történet sem úgy kezdődik, hogy már az elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Egy dologban voltam biztos: kalács az kell, de nagyon, mert enélkül hivatalosan el sem kezdődik a húsvét. A kelt tészták készítése számomra egyébként is kicsit szakrális jellegű dolog: a langyos folyadékból, a puha lisztből és az élesztőből ilyenkor valami olyan keletkezik, ami él, szinte lelke van.
Legtöbbször - magamhoz képest - szépen fegyelmezetten és összeszedetten intézem ezeket a teendőket, viszont most úgy esett, hogy éjszaka sütöttem, citrom pedig nem volt éppen otthon. Mondanám, hogy nem akart velem hazajönni a boltból, de egyszerűen csak elfejtettem. Volt viszont csinos kis lime. Vagy marad a semmi. Hát így, ilyen profán módon jött a lime a kalácshoz, legrosszabb esetben majd citromot hazudok a receptbe.
Az eredmény viszont annyira jó lett, már sütés közben olyan illatok járták át a konyhát - a frissen sülő tészta, a parfümös lime és a mesés vanília - hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy a másnapi fotózás előtt bizony baleset fogja érni a kalácsot, vagy legalább egy olyan részét, ami nem látszik majd a fotón. Végül az önuralom győzött, hiszen ez is fontos része az ünnepre való készülődésnek.
Hozzávalók:
- fél kg finomliszt,
- 1 tojás sárgája és még egy a kenéshez, amit egy evőkanál tejjel keverek össze,
- 3 dl tej,
- 5 dkg olvasztott vaj,
- 1 lime lereszelt héja (lehetőleg kezeletlen),
- fél rúd vanília kikapart magjai,
- 1 csomag porélesztő vagy fél csomag friss,
- 1 ek cukor.
- 1 csipet só
A tejet langyosra melegítem (az egyik legfontosabb alapszabály a kelt tésztáknál, hogy a folyadék sem forró, sem hideg nem lehet), beleteszem az egy evőkanálnyi cukrot és hozzáadom az élesztőt, és pici lisztet szórok rá. Amint az élesztő felfut, belekeverem a lisztbe az összes többi hozzávalóval (a tojás sárgájával, az olvasztott vajjal, sóval, vaníliával és a lime héjával) együtt. Ha a liszt minősége miatt kevés lenne a tej, akkor adok még hozzá. Rugalmas, gyúrható állagot kell kapjak, amit addig dagasztok, amíg már nem ragad és szép feszes lesz a felülete.
Meleg helyen, lefedve fél órát pihentetem, majd három egyenlő részre osztom. Mindhárom részből kb. 4 cm vastag hengereket gyúrok, amiből fonatot készítek. A fonat két végét összeillesztem, úgy, hogy koszorú formát kapjak. Még fél órát pihentetem lefedve, amíg újra megkel.
Az illesztési pontra tehetek egy megmosott, nyers tojást. Egyrészt szép (főleg, ha utólag kicserélem egy hímes tojásra), másrészt elfedi az illesztést. Megkenem a tejes tojás sárgájával majd 180 fokos sütőbe teszem. Összesen 30-35 percre van szüksége, sütés felénél még egyszer átkenem a tejes tojással.
Jó étvágyat és boldog húsvéti ünnepeket!
Zsani
Fotó: Bondár Csaba
